Deutsch
English
Español
Magyar
Slovenský
Szand és imidzs
2013.12.05.
SZAND
Sound kereső anekdota
A Westendben akkor még működött az Eldorádó. Nekem fogalmam sem volt a többi hangszerboltról, sem a márkákról, és arról sem, hogy milyen általános kritériumoknak felel meg egy jó hangszer. Tizenöt voltam, és egyébként is későn érő.
Egy gyönyörűséges zöldes-kékes lakkal lekent, habos fedlapos, superstrat forma, nem eredeti Floyd-Rose-os Samick gitárt választottam arany színű szerelékekkel. Csodaszép volt, és százezer forint. Ahhoz képest nagyon drága, hogy még az akkor nagyon életlen fülemmel is hamar észrevettem mindenre kiterjedő - felhasznált anyagok, szerelékek -, gyengeségét. Volt olyan koncert, ahol a kezdő akkordnál a legmélyebb három, egyébként vadonatúj húr úgy szakadt el egyszerre, mintha több éve nem nyúltak volna hozzá.
Az egész sztori érdekessége csak annyi, hogy hangszervásárlás előtt és után is kérdeztem Szekeres Tamást - akihez akkoriban tanulni jártam, mit gondol erről gitárról. Ő nagyon egyszerűen csak gratulált a választásomhoz. Pedig valószínűleg tudta, mibe csapok bele.
Időnként eszembe ötlik Tamás válasza. Egyszer feldúlt leszek tőle, mert nem figyelmeztetett, egyszer meg belátom az igazát.
Valójában ő semmi rosszat nem tett, csak támogatott mindenben. Hagyta, hogy az utamon haladjak, nem beszélt rá semmire (pedig a Gibsonnal volt épp akkor endózeri szerződése). Szerény embernek ismertem meg, még azt is el tudom képzelni, nem érezte magát felhatalmazva véleményének kifejtésére, nehogy bármilyen módon befolyásoljon.
Mostanában már úgy gondolom, igaza volt. Hiszen mindenkinek meg kell keresnie és találnia a saját hangját, szandját. Ez rengeteg tanulópénzzel, energiával, csalódással, örömmel jár. A lényege pedig, akár az örök élet italának az, hogy mindenki saját magának dolgozza ki, aki pedig ellopja másét annak talán méreg.
A zeneiparban gyakran hiánycikk ez a „Tamás-mentalitás”. Ha elmész például stúdióba a hangmérnök gyakran a Gibsont keresi a Fenderedben, a Marshallt a Voxodban s.í.t., csak azért mert neki az a gitárhang az etalon.
A hangszerboltok meg (nem mindig, de előfordul)?! Kockás hangszert akarsz venni, de elmondják, hogy az nagyon rossz. Viszont a csíkos! Na az. És pont van is raktáron náluk. A csíkos talán jobb is lenne neked, de nem ez a lényeg. Hanem az, hogy a felfedező utad aktuális szakaszán éppen a kockás a tökéletes, mert a fantáziádat az foglalkoztatja. Aztán persze lehet, hogy az egy korábban tárgyalt Samick.
Azóta eltelt tucatnyi esztendő, a folyamat nem nevezhető lezártnak. Sosem lesz az. Most is van olyan márka, melynek hangszereit kézben tartva a gondolataimat, érzéseimet konkrétabban tudom elmondani, mint mással tudnám. Ez nem jelenti azt, hogy a sound megtalálása, ha egyáltalán létezik végső megtalálás, együtt jár világsztársággal, hírnévvel, elismertséggel. Viszont felismerhető, egyedi mint az aláírás, akármilyen stádiumban jár a keresője.
A teljesebb képalkotáshoz fontos megjegyezni: nem márkák mentén határozódik meg a sound. A brand csak része az egésznek, olyan akár egy szócső, gondolat közvetítő eszköz.
Az igaz mondás úgy tartja: kézben van. A kézben pedig maga az ember.
Ezért a szand az imázs jelentős alkotóeleme.
IMIDZS
Azért érdemes erről is beszélni, mert a modern ember egyre inkább hall a szemével, mint a fülével - köszönet a gondolatért Magasvári Viktornak.
Tulajdonképp mindaz igaz az image-re, mint a soundra, csak főleg vizuális értelemben (a korábban említett hangszermárka, hangszerforma már idetartozik). Olyan, mint az aláírás, máséval össze nem téveszthető. Ez a dolog az, ami lehetővé teszi azt, hogy a befogadó ezer közül is megismerje az előadót, és ezen túlhaladva ez az, ami esetleg rajongást kelt, valamint kiemeli az előadót a tömegből.
Gyakran feltörekvő előadók kötik magukra kedvenc énekesük kedvenc kendőjét, vagy öltöznek mondjuk Axl Rose-nak. Remélve ettől azt, hogy ezzel hasonlót váltanak ki a közönségből, mint a régi szép időkben a híresség. Azonban ez a másolás inkább rajongás, nem saját nehezen összehozott, átgondolt fejlesztés és nem is önkifejezés. A koppintott külsőség bár minden szükséges elemmel rendelkezik, de olyan kemény „kitinpáncél”, amin keresztül a saját egyéniségét nem tudja átszuszakolni a másoló. Így esetleg hiteltelen, vagy a közönség számára komolyan vehetetlen lesz. Arról nem is beszélve, hogy a R´N´R alapkövével - önkifejezés - totálisan szembemegy.
Az önkifejezés ugyanakkor nem veszi el a cover bandek, feldolgozás zenekarok létjogosultságát. Csak a teljes másolást, mint produktumot egyszerű iskolaanyagnak nyilvánítja. Valamint a feldolgozás fogalmát véglegesen elválasztja az „egy az egyben” eljátszástól.
Az ember egyre inkább hall a szemével. Ezért, ahogy Torrente mondja: meg kell neki adni. A huszonegyedik század elején mindannyian azon szerencsések közé tartozunk, akiknek rendelkezésére áll a szükséges technikai apparát. Mindenkinek van számítógépe, mindenki elérhet ingyen kép-, hang-, és mindenszerkesztő programokat. Ott tart a világ, hogy már csak az ötlet kell, a többi megvalósítható, az eredménye pedig ingyenesen közzétehető. Ha az előadók elmozdulnának az ötletelés irányába, talán végre átalakulna mondjuk a nyolcvanhatezredik szokásos gyártelepes zenekari fotózás valami egyedivé. Vagy a koncertek egyedi ízt kapnának, ezzel értelmet nyerne a zenekedvelők körében a még gyakoribb koncertre járás, hiszen a hangélményen túl kapnak show-t is. És értelmét vesztené a „minek menjek el, a tecsőn fent van jobb minőségben az eredeti, és még show is van, ők meg ugyanazt csinálják csak gagyiban”.
- boti
charger69
2013.12.12. 16:28:36Heló Dudás Csaba örülök hogy még itt vagy .
Azért hibáztatom a a médiát főleg ( vagyis inkább a mögötte álló hatalmi rendszert ) mert az emberiség 75-80 % - a , - és itt most korszaktól függetlenül értem - nincs azon a szinten szellemileg hogy , önálló személyiségként ítélje meg mi a helyes és mi nem . Nekik mindig irányításra van szükségük . Ezzel önmagában semmi baj nincs ez a természetes , a ˝ tömeg ˝ nem tud önállóan dönteni ezért kellenek vezetők , hogy tudjuk mi a helyes irány . Azzal van a baj amikor a vezetés ilyen irányba téved el mint ahol ma tartunk . Amikor rákos sejtként emésszük el a bolygót ahol élünk , tiszteletlenül bánunk az itt élő többi fajjal és egymással is , azért hogy , ez a hatalmassá nőtt negatív energia táplálkozni tudjon feláldozunk mindent tudtukon kívül még magunkat is . Persze valahol minden ember hibás aki ezt az utat válassza de a nagyobb felelősség a vezetésé . Egyszer egy bölcs ember mondta ezeket a szavakat ˝ ne bántsd őket Uram nem tudják mit cselekszenek ˝ remélem jól idéztem de mindegy a lényeg érthető így is . Egy szó mint száz ha ügyesen be van vonva mázzal a szar sokan meg fogják enni sajnos . Azzal meg semmi baj ha nem értesz velem egyet , nem akarlak meggyőzni semmivel , viszont szívesen cserélek gondolatokat veled .
Kösz ,
Henrik
Hlaci
2013.12.09. 17:57:18Ha valakinek megtetszik egy hangszer hat lóval nem lehet elvontatni tőle. Minőségben nagy szórás volt a legnagyobb cégek termékei között is. Minőség és márkanév sem mindig függ össze. Volt olyan (CBS) Fender stratóm, aminek a minősége alulmúlta a mai Squier Affinitykét, és ez nem vicc. Viszont volt egy másik, ami mesés volt. A tanulópénz megfizetése mindenkinek a saját elhatározásán múlik. A kísérletezés sok pénzbe kerül, de idővel komoly tapasztalatokkal is gazdagszik az ember . Jó esetben szert tesz egy-két vagy több állandó hangszerre, aminek-márkától függetlenül-jó minőséggel bírnak. Ez vagy ezek a gyári vagy sok esetben moddolt hangszerek megadhatják az embernek a saját szandját. Az imidzs aztán már ebből ered szerintem-
Kilgore Trout
2013.12.09. 17:42:37Dudás Csaba.
Az út lerövidítése az én olvasatomban azt jelenti egy tanár részéről, hogy segít. Én pl. sosem jártam tanárhoz, amit megtanultam (már ha), mindenre magamtól kellett rájönnöm, esetleg ellestem nálam hozzáértőbbtől. De egy tanár, amire (akire) annak idején nem volt pénzem (igaz, rendes hangszerre se nagyon), a gitártanulásra szánt időt tudta volna lerövidíteni. A tanulásom így kb 10 évembe került, egy tanárral valószínűleg fele ennyi idő alatt elértem volna ugyanoda, vagy még messzebb. Így értettem az út lerövidítését. Aztán, meg ha a tanár nem csak tanár, hanem jó értelembe vett mester, akkor igen is hallgatnék a szavára, hogy milyen hangszert NE vegyek meg. Ok, azt ne mondja meg, hogy milyet igen, de legalább abban segítsen, hogy milyet biztosan ne. És nyilván, hogy nem fórumhuszároktól fogok tanácsot kérni. A fórumok a legritkább esetben adnak valós segítséget bármihez. Ahhoz meg végképp nem, hogy ˝milyen hangszert vegyek?˝.
Dudás Csaba
2013.12.09. 09:10:19Ja, és hogy a témához is hozzászóljak: imidzs és szand sztem együtt jön-megy. A cikkíróval teljesen egyetértek, mindenkinek a maga útját kell járnia. A gitártanár meg sztem baromira nem arra van, hogy ilyen értelemben segítsen lerövidíteni az utat. A gitártanár megtanítja a technikát, azt, hogy mihez kezdj vele nem tudja neked megtanítani. A gitárvásárlásban persze lehet a segítségét kérni, de én pl. elég sokat olvasom a hangmester fórumán a ˝Milyen gitárt vegyek?˝ topic-ot, és az a helyzet, hogy az ifjú titánt baromi nehéz meggyőzni, hogy a kiválasztott hangszer bizony igen gyengécske. A hozzászólások 99% két részre választható abban a topic-ban: 1) az ifjú titán megerősítést vár, hogy a választott hangszer jó, és bármi ezzel ellentéteset azonnal elvet, vagy 2) a ˝nagy öreg˝ döngöli az általa favorizált márkát/típust, hogy csak az a tuti, csak az a jó. Igazán konstruktív beszélgetés igen ritkán fordul ott elő, leginkább az is offtopic :) De talán így is van rendjén. A gitár technikai paraméterei nyilván fontosak, de legalább annyira fontos, hogy a zenész és a hangszer között kialakul-e érzelmi kötődés? Mert ha nem, akkor nem lesz örömteli a játék, és az az eredményre is kihat.
Dudás Csaba
2013.12.09. 09:02:19charger69!
Amit a tudásról írsz, abban nem értünk egyet, de ezt már egy korábbi cikknél (zenélő robotok, ha jól emlékszem) lezongoráztuk :) Viszont az összes többiben teljesen egyetértek. Egy dolgot tennék hozzá: az, hogy mik vagyunk, mit hallgatunk, mit nézünk, mit várunk az élettől, ez mind csak tűlünk függ. A médiát lehet hibáztatni, és nyilván nagy a felelőssége, de a mienk még nagyobb. A szart nem tudnák eladni, ha mi nem vennénk meg. És valahol az ő hozzáállásuk is érthető (nem elfogadható, érthető): a média biznisz, üzleti érdekek mentén mozog. Amit megvesznek, azt eladják. És persze igyekeznek azt olcsón előállítani, nagy mennyiségben, és sokat eladni belőle. Ha a közönség a silányabbat is megveszi, akkor megpróbálnak még lejjebb menni a költségekkel (nyilván a minőség rovására), és ez addig fog menni, amíg lesz elég ember, aki benyeli az egyre silányabb szart. A kört nem ők fogják megtörni, arra kár is várni, hanem mi, a fogyasztók. Nem véletlenül nincs tv-m már több, mint tíz éve. Ami viszont aggasztóbb, hogy a többségnek van, és baromira csodálkoznak, hogy én hogy tudok meglenni nélküle.
Nicki Reckless
2013.12.06. 21:43:33˝ Gitárt öncélú erőfitogtatásra használó lélektelen akrobaták egymással való versengése . Minél gyorsabban valódi gondolatok nélkül hadarva ledarálni az adott számot miliszekundumra kiszámolva pont mint egy gép .˝
Pontosan.
És ilyeneknél semmi image. Az image ugyan úgy fontos, és image-egyéniség nagyjából ugyan az, mert a külsőségnek is tükröznie kell a hovatartozást, arról fognak megismerni. Itt nem tv-s megcsinált dolgokra gondolok image-ben sem, hanem a saját ízlésvilágra, akár öltözködésben is.
charger69
2013.12.06. 16:12:56Csaba78
A kommented második részével teljesen egyet értek , de hozzáfűznék pár gondolatot az első feléhez ha megengeded . Szerintem a zene mindig az adott korszak hangrezgésbeli lenyomata , tehát mindig az adott érzések , viselkedés és gondolkodás határozza meg a mibenlétét . Mivel a mai világunk sajnos szellemileg nagyon alacsony rezgésszámon létezik - köszönhető ez a média és az azt irányító szervezet(ek) igen erős butító hatásának - ezért a zene amit szül nem lesz túl tápláló az emberi szellemnek . A zenéből pont úgy tűnik el a művészi érték és ezzel együtt a mondanivaló , mint az azt elkészítő emberből az érzelmek . Ma a zenész nem adni akar csak elvenni . Nem azért ˝alkot˝ hogy , valódi érzéseket váltson ki a hallgatóból és hogy többé tegye azt a zenéjével , hanem hogy pénzt szedjen be a munkájáért , mert neki ez az sajnos munka semmi más . Ma egy gitáros nem zenélni akar hanem gitározni . Santana semmi újat nem alkotott , ugyanazt a 12 darab hangot használta mint az előtte élő bármelyik zenész , nem talált ki egy újat sem , egész egyszerűen csak úgy használta fel őket ahogy ő maga belülről érezte . Ahogy te is említetted egyéniséget nem lehet tanulni sem pedig utánozni mert abból mindenkinek csak egy van és mindenkinek más ,( bár elvétve lehet egy kettő hasonló ). Amit én személy szerint ma látok ha körülnézek egy kicsit , az számomra nem más mint az ember elgépiesedése világ szerte . Gitárt öncélú erőfitogtatásra használó lélektelen akrobaták egymással való versengése . Minél gyorsabban valódi gondolatok nélkül hadarva ledarálni az adott számot miliszekundumra kiszámolva pont mint egy gép . Mi alakítjuk a világot ilyenné azzal hogy , elhisszük amit ügyesen adagolnak nekünk napról napra mégpedig hogy mi emberek vagyunk a fontosak nem a világ amiben élünk és hogy , a bolygó amin élünk és vele minden élőlény a Földön a miénk , és hogy teljesen függetlenek vagyunk tőlük - ami nem igaz - és hogy amit ma tudásnak nevezünk az valójában nem az , és igazából nem is létezik . Bocs hogy hosszúra nyúlt de le kellett írjam , és természetesen mindig vannak kivételek .
Sziasztok !
Kolta Péter
2013.12.06. 15:49:59Ha jól emlékszem Scott Henderson mondta (mindegy is, bárki mondhatja) nemrég: kösd ki az összes pedált, dugd a gitárt az erősítőbe és az emberek meg fognak lepődni és majd azt kérdik: ˝Mi a tököm szól ilyen jól??!˝
Kilgore Trout
2013.12.06. 14:05:56Ez is egy hozzáállás, hogy segít vagy nem segít a tanár a hangszer választásban. Én biztosan segítenék a tanítványomnak, hogy ne szart vegyen drága pénzért. Egy tanárhoz (ráadásul ilyen kaliberűhöz, mint SZ.T.) szerintem azért megy el az ember, hogy ˝lerövidítsük az utat˝. Segítse a tanulási folyamatot, ne fizettessen több tanulópénzt, mint amennyit feltétlenül szükséges. 100ezer Ft ma is sok pénz, pláne abban az időben, amikor még működött az Eldorádó a Westendben, és annyi pénzért hangszert is lehet venni, még manapság is. Szóval én azért lehet, hogy a fején töröm ketté. És ha már véleményt kérdezek vásárlás előtt a tanáromtól, akkor elvárom, hogy ebben is segítsen már, hiszen jóval nagyobb tapasztalata van, ráadásul még valamennyire talán ismer is engem, a karakteremet, a tudásomat, így könnyebb a választás. De ez természetesen az én véleményem.
Csaba78
2013.12.05. 22:29:21Ha Santana csak most kezdené, beleőrülne mire kitalálná a saját hangzását...Szóval ma már nincs új a nap alatt, vagyis egyre nehezebb újat alkotni hangzás terén.
Nem az imidzs a lényeg, hanem az egyéniség, ez az ami hiányzik, ezt nem lehet pótolni photoshoppal. ÉS jó helyen a jó időben, ahogy tartja a mondás.
Nicki Reckless
2013.12.05. 16:04:31pontosan ebben a sorrendben:))
Nem is pamut nadrágban és kapucnis slipknot pulóverben v otthonkában tolnia két, max. 3 kvintet
HMatthew
2013.12.05. 13:15:03A rock zenéhez fel kell öltözni - vagy le kell vetkőzni :)
Nicki Reckless
2013.12.05. 10:25:23Nagy respect a cikkért.:)
Az image-el tökéletesen egyetértek, és szükség is van rá. Viszont itthon inkább olyan mentalitással találkozok/tam, hogy tök felesleges, csak pózolás, majd ha sikeres lesz v.ki akkor öltözködjön...Nade, ha nincs image, akkor miről ismernek meg, és hogy leszel ismert?:)