Az akusztikus gitárok technológiája nem túl sokat változott az elmúlt pár évszázadban. A lényeg ma is ugyanaz, mint ami az 1800-as években volt: a húrok viszonylag gyenge hangját, mely nem sok levegőt tud megmozgatni (a fül a levegő nyomásingadozását érzékeli, ennek intenzitása a hangerő), fel kell erősíteni valahogy, tehát nagyobb tömegű levegőt kell mozgásba hozni. Ezt úgy érik el, hogy a húrokat egy jól rezonáló fedlaphoz erősítik, az pedig egy szintén jól rezonáló és nagyobb tömegű levegőt magában foglaló dobozszerű testhez, így a gitártestben lévő levegő az egész test által gerjesztve szintén rezonálni kezd és hanglyukon „kapcsolódva” a külső légtérhez sokkal nagyobb nyomásváltozásokat képes előidézni, mint a húr önmagában. A különböző frekvenciákat különböző erősítéssel/csillapítással rezgeti, ez formálja a hangszínt. A cél pedig az, hogy a teljes hangterjedelemben játszva lehetőleg mindenhol közel egyforma intenzitású legyen ez az erősítés, minél homogénebb frekvencia-karakterisztikával.
Ez tehát dióhéjban az akusztikus gitár működésének elve és ez ma is teljesen ugyanaz, mint amikor az első, gitárszerű hangszerek megjelentek.

Ami jó akusztikusan, nem feltétlenül a legjobb kierősítés szempontjából. Nem véletlen, hogy igazán kompromisszumentes megoldással még nem találkoztam az akusztikus gitárok elektromos erősítése terén.
Alapvetően háromféle módszert szoktak alkalmazni az elektroakusztikus gitárokban:

• piezo hangszedőt (a piezoelektromosság elég közismert, bizonyos kristályok mechanikai hatása alatt elektromos jelenségeket mutatnak, illetve fordítva is, elektromos „ingerlésre” alakváltozás jön létre bennük, melyek a hatás elmúltával szintén alaphelyzetbe kerülnek. Sokfelé használják ezt, a mobiltelefonok hangszórójától kezdve a mérőműszereken át az autók befecskendező szelepéig.
  A piezokristályok többnyire a húrláb alá, néha a fedlapra, hídra ragasztva helyezkednek el. A piezo hangszedők hangja percegős, száraz, kissé rideg - elég jellegzetes és elég távol áll a valódi akusztikus gitárhangtól. Ez nem is csoda, hiszen vagy a húrokkal van elég szoros akusztikus csatolásban, vagy a fedlappal - de mindkettő csak egy bizonyos részt képvisel a gitárhang kialakulásában. Piezo hangszedőből is sokféle létezik, szalag, osztott, koax, film, ezeket majd egy későbbi cikkben részletesen kielemzem.
• akusztikus transducer: ez másféle elven működő rezgésfelvevő, tulajdonképpen egy felületi mikrofon, mely direkt kontaktusban van a hangszer testével - létezik dinamikus és kondenzátor mikrofonos kivitelben. A hangja közelebb áll a valódi akusztikus hanghoz, de mégse az igazi ez se.
• gitártestbe helyezett mikrofon: itt egy kis flexibilis nyélen van egy kisméretű mikrofon elhelyezve a test belsejében - ettől kissé „dobozhangú” lesz, ráadásul igen erősen hajlamos a gerjedésre.
• A háromból a negyedik ami már nem igazán akusztikus - természetesen léteznek mágneses hangszedők is akusztikus gitárra, de nem jellemző.

A gerjedés amúgy az egyik leginkább problémás része az akusztikus gitárok kierősítésének - és éppen az az elv, ami segíti, hogy „unplugged” szépen szóljon, az elektromos hangosításánáll a gerjedése forrása lesz.

Hadd hozzak fel egy érdekes példát, ugyanis ezzel a gitárral véletlenül éppen rendelkezem (mindig is vonzódtam az ilyen hibrid csodabogarakhoz): a Wechter Pathmaker 3101 akusztikus gitár első szériájában (a későbbiekben már nem és a cég ráadásul már meg is szűnt, bár Abe Wechter még készít egyedi mesterhangszereket) mindhárom(!) alapvető rendszer megtalálható: piezo a hídban, mikrofon a testben és egy mágneses a hanglyukban. A gerjedés jelensége pedig valóban meglehetősen könnyen előjön.
A mágneses és a mikrofon:

A "keverőpult": a jobb szélső három a különféle hangszedők hangereje:

És így néz ki a hangszer maga:


Az akusztikus gitárok fejlődésében a változás csupán a konkrét megvalósítás technikai részében akadt, melyek nem igazán jelentenek forradalmi újítást, inkább folyamatos finomítást. Ezekből idéznék fel néhány már régóta ismertet és egy meglehetősen újat is - a teljesség igénye nélkül.

Az egyik legfontosabb dolog a fedőlap minél szabadabb rezgését biztosítani, ugyanakkor ennek kellően szilárdnak kell lenni ahhoz, hogy tartósan deformáció nélkül elviselje a húrok húzását. Ezért merevítő bordázatokat kell alkalmazni a fedlap alján, illetve a gitár hátlapján is, bár ott nem ezért. A bordázat viszont korlátozza a fedlap szabad mozgását - minél nehezebb, vastagabb, annál jobban.
A legtöbb változás a bordázat megformálásában alakult ki, amiből mára sokféle létezik, ahogy az akusztikai tudomány fejlődésével finomabb és sokrétűbb méréseket, számításokat tudnak végezni és jobban meg tudják határozni a bordázat optimális elhelyezését, méretét, formáját - erről persze akár külön könyvet is lehetne írni.
Csak rövid, listaszerű felsorolással a legismertebb bordázat- rendszerek:

Klasszikus legyezőbordázatok

Hagyományos Martin X-bordázat

Ívesen faragott, könnyített X-bordázat

Hibrid X-bordázat

A-bordázat

Kasha-bordázat

Létra bordázat

Sugaras bordázat

Rácsos bordázat

Perforációval könnyített bordázat


Mindenképpen mérföldkő a Kaman Industries, gitárosok körében ismertebb nevén az Ovation innovációja. Charlie Kaman 1945-ben alapította repülőgépgyárát, helikopterei pedig az elkövetkező évtizedekben sorra állították fel a rekordokat. A gyár mérnökgárdája jelentős apparátussal kutatta a rezonancia-jelenségeket és főleg annak csillapításának módjait, melyek létfontosságúak a helikopterrotoroknál és a rakéták orrkúpjánál. Kaman, maga is lelkes gitáros, úgy gondolta, hogy a számításaikat alkalmazhatják megfordítva is, hogy kidolgozzák a legjobban rezonáló formát. Számomra igen elismerésre méltó módon rendkívül alapos elemzésnek vetették alá az ismert gitárokat, megröntgenezték, szétszedték, összerakták, mindenféle szenzorokat erősítettek rájuk és mértek, számoltak, hogy pontosan képben legyenek, mi történik ezekben, mitől lesz jó vagy gyenge a hangja. Végül a hatalmas feldolgozott információmennyiség birtokában kialakították a saját műszaki modelljüket születésem évében, 1966-ban - ez lett az Ovation gitárok teknőspáncél-szerűen domború (valójában parabolikusan ívelt) „Roundback” hátulja.

Mindehhez adjuk hozzá a Lyrachord nevű, üvegszál erősítésű műanyagot amiből a gitár teste készült - és máris megvan az ismert Ovation gitár, mely erősebb a hagyományosnál és fittyet hány a környezeti változásoknak.



Jelentős újítás volt az első hídba épített piezo-pickup a hozzá fejlesztett előerősítőrendszerrel.

Máig is ez a konstrukció a legelterjedtebb megoldás a piezo hangszedőknél.

További fejlesztés volt az „Adamas” széria, melynél a fedlap hanglyukjának és a merevítéseknek teljes áttervezésével elérték, hogy a szendvicsszerkezetű (karbon-nyír-karbon) fedlap a hagyományos gitár fedlapok harmada csak vastagságban és mégis erősebb, pedig kevesebb merevítést alkalmaznak - ez köszönhető egyrészt a hibrid anyagnak, másrészt a hangnyílások áttervezésének, 22, illetve 15 kisméretű, egyedi hanglyukkal készülnek.




De készített megerősített nyakat és új kialakítású nyakpálcát is.


Azért azt hozzá kell tenni, hogy a fenti különlegességek miatt az Ovation gitárok lényegesen nehezebben javíthatók egy átlagos hangszerészműhelyben.

A kompozit anyagok alkalmazása egyre inkább elfogadottá vált, a Rainsong, az Emerald és néhány más gyártó készít teljesen szénszálas erősítésű anyagokból akusztikus gitárt.



Jon Kammerer amerikai hangszerkészítő Iowa államban, végzettségét tekintve designer, de tapasztalatát elsősorban a gitárkészítésben hasznosította. 1995-ben kezdődött, mikor a Southern Illinois University-n diplomamunkának kellett témát választani, melynek során újra kell tervezni valamilyen ipari terméket. Mivel régóta gitározott, logikus válasznak tűnt az akusztikus gitár. A kutatás két területre terjedt ki: a hagyományos akusztikus gitár rezonátorteste szögletes, sarkos a káva és a fedlap-hátlap találkozásánál. Ezért a hanghullámok visszaverődésekor kialakul az interferencia és adott helyeken az állóhullámok kioltják egymást, így a gitárhang bizonyos frekvenciákon veszít az amplitúdóból.
A másik probléma - és ez így igaz -, hogy az akusztikus gitárok alapvetően kényelmetlenek, a nagyméretű test oldalainál az élek eléggé nyomják az embert.
Miután Jon különböző kutatásokat végzett a témában, arra koncentrált, hogy tudná megakadályozni az állóhullám-kioltás jelenség létrejöttét, azaz hogy lehetne irányítani, fókuszálni a hullámokat.
Logikus választásnak tűnt a parabolatányér-jellegű forma, hiszen ilyenekkel dolgoznak például a nagy távolságra használható iránymikrofonok is, hogy a többi hullámkoncentráló megoldásról ne is beszéljünk.
Nem véletlenül ilyen a már említett Ovation gitárok hátsó részének ilyen formája sem.
Mivel ezt fából elég nehéz lenne kihozni, eleinte üvegszálas és kerámia anyagokkal kísérletezett, annyira mindenesetre sikeresen, hogy ezzel le is tudott diplomázni.

Ipari fomakészítő-modellezőként állt munkában, sokféle még nem létező termék prototípusának valós méretű modelljét készített el, ennek során szerzett gyakorlatot a CNC-gépekkel.


Lassan felmerült benne a gondolat, hogy a CNC-vel meg tudná csinálni az általa kidolgozott formát fából is, ami kézzel számára túl bonyolult lett volna. 1997-ben már elkezdett pár gitárt készíteni, majd 2000-ben megnyitotta a saját műhelyét.
A parabolikus íveket használó testet úgy alakította ki, hogy elkerülhetők legyenek vele az állóhullámok interferencia holtterei, egyúttal lényegesen kényelmesebben simul a testhez, ugyanakkor nem túl gömbölyített az oldala ahhoz, hogy ülve is meg lehessen tartani könnyedén.


Szemben a hagyományos gitárépítés hátlap-káva-fedlap szentháromságával a Kammerer gitárok két fél héjból készülnek, melyek egy-egy tükörvágott fából vannak összerakva. A parabolaív önmagában is jobb statikus szerkezetként, jobban viseli a húzóerőket a sík fedlapnál, ezért jóval kevesebb merevítést igényel a hagyományos gitárokénál, sokkal könnyebb lehet az egész hangszer.


Jon a gitárjait általában diófából és juharból építi, az előbbi meleg, sötétebb tónusú, az utóbbi fényes, csengőbb hangzást ad neki.
Mivel a hangszerek egyedi megrendelésre, kívánt konfigurációval készülnek, nincs akadálya más fából választani, készültek már kőris, cseresznye, amaránt hangszerek nála, de volt, aki vegyesen más-más fát akart az elő- és hátlapnak, illetve héjnak.


A legújabb Kammerer-innováció egy különleges hibrid elektro-akusztikus gitár.

Ez a hangszer gyökereinél szakad el a hagyományos akusztikus koncepciótól: olyan akusztikus gitár, mely kifejezetten színpadi vagy stúdióbeli elektronikus erősítésre és felvételre készült, önmagában, kierősítési nélkül viszont nem igazán szólal meg hangosan.
Ellentmondás? Csak látszólag. Ahogy már az elején említettem, az akusztikus hangszerek gerjedésmentes és élethű elektronikus hangosítása nem könnyű feladat. A nagy tömegű levegő megmozgatása és a minél jobban rezonáló fedlap, ami akusztikusan kifejezetten pozitív, ilyenkor éppen nehézséget okoz a gerjedés miatt. Használnak olyan „dugót”, ami lefedi a hanglyukat, próbálják elektronikusan megakadályozni a gerjedést, stb. Egyik se tökéletes. Aki rendszeresen koncertezik és stúdiózik, aligha riad vissza attól, hogy egy kifejezetten színpadi/stúdió hangszert használjon, hiszen nem az a célja, hogy pusztán akusztikusan jól szóljon.
Jon egyszerűen elhagyta a mindenáron való megfelelést mind az akusztikus, mind a kierősített funkciónak és csak az utóbbira koncentrált: mivel az akusztikus hangot leginkább a húr és a fedlap rezonanciája határozza meg, de nincs szükség kimondottan a nagy tömegű levegő megmozgatására, az egyik dupla oldalsó hangnyílású gitárján egyszerűen tovább vágta a nyílást, majdnem végig a kontúrok mentén. Ezzel mintegy leválasztotta a fedlapot a gitár többi részétől, megakadályozva a gerjedést okozó rezgéserősítést.


A szabadalmaztatott parabolikus fedlap még ilyen kis helyen csatlakozva is képes minimális megerősítő merevítéssel ugyanolyan jól ellenállni a húrok feszítésének, mint a hagyományos megoldás.
Az eredmény egy nagyon jól kontrollálható, akusztikus hangú gitár, mely gyakorlatilag gerjedésmentesen erősíthető. A következő videóban Jon Kammerer tevékenységét mutatják be és 9:40-től hallható ez a gitár is. Szerintem nagyon szép hangja van, bár nem tudom igazán mihez hasonlítani, nem a szokásos elektro-akusztikus, de egyértelműen és határozottan akusztikus hang.


Jon persze nem csak akusztikus, hanem elektromos gitárokat is készít, hasonló technológiával, részben üreges, részben tömör testtel.






A hangszerek készülnek teljesen egyedi opciókkal is, például a terepszínű vagy a „zászló” változat érdekessége, hogy nem festés, hanem valóban egymásba illesztett különböző természetes színű fákból készül.




A fenti videót érdemes mindenképpen végignézni, sok érdekes részletet láthatunk, hogyan készíti a CNC-vel a hangszereket. A technológia számos nem hagyományos berakás mintázatot tesz lehetővé.
Az elektromos gitárjainak formája nem mindig jön be nekem, de a különböző szakmai magazinok tesztjei szerint igen jó minőségű, megfizethető árú, egyedi készítésű hangszerek, külön tetszik a sokféle választható lehetőség a megrendelés során. Ráadásul a hangszerekre élettartam garancia van, sőt, a gitárt egy hetes kipróbálás után vissza lehet küldeni, ha nem tetszik, a teljes vételárat visszatéríti.
Ezeken túl is nagyon szimpatikus Jon üzleti hozzáállása - nem áll be a mindenáron való növekedést fetisizálók sorába, sőt, tulajdonképpen csökkentette az évente elkészített gitárok számát a műhelye indulása óta, mivel közben ápolónak is tanult.
Megszívlelendő gondolatai vannak az egész mesterséggel és a zeneiparral kapcsolatban:

Ez üzlet. Mikor belevágtam, kicsit naívan azt hittem, ha jobb gitárokat készítek, a siker biztos megjön. De rengeteg más tényező is befolyásolja a sikert és ezek közül sokat nem tudsz a kezedben tartani. Ha úgy csinálod, hogy azt hiszed, ez csak a művészetedről szól, akár zenét csinálsz, akár gitárokat, csak egy nyomorgó művész lesz belőled. Volt benne részem és nem kellemes érzés. Ugyanolyan komolyan kell venned, mint bármilyen más iparágat. Magamat nem gondolom sikeresnek, mivel a saját céljaimat nem értem el.
Azt szeretném, ha a műhelyem olyan szinten termelne, ami jól kihasználja a meglévő és a később beszerezni kivánt felszereltségemet. Nem akarok nagy céggé válni, de a technológiám lehetővé tesz bizonyos rugalmasságot a termelési volumenben. A jelenlegi berendezésekkel havi 10-15 gitárt tudnék készíteni és ez nagyon jó volna. Továbbra is magam vihetném a műhelyt és minden szempontból büszke lehetnék arra, ahogy a gitárjaimat készítem.

Érdekes, újszerű koncepciók, modern technológia és igényes kivitelezés egy korrekt és kreatív  szakembertől - szívesen kipróbálnám bármelyiket!

Szerző: Imhof Iván 
Aktív Gitár
Bemutatkozás

Kapcsolódó írások:
3D nyomtatott akusztikus gitár
CNC akusztikus