
Világnézeti eszmecsere, zenész módra
Az igények miatt keltek életre egy sohasem lefutott témakőrt. Szabadon beszélgethetünk e hasábokon, az élet, a létezés jelentős kérdéseiről. Vitázni lehet, sőt kötelező ! Tabu nincs a témakörben, de tiszteljük egymást ha egy mód van
@Talpi (#333): Persze, itt is meg lehetne oldani ugyanezt, a lehetőségek megvannak rá, még az anyagiak is. Ha összeadom csak azt a pénzt, amit a focistákra költ az állam, máris kijön egy szemmel is jól látható összeg, amiből mondjuk minden iskolának lehetne építeni rendesen felszerelt tornatermet. Ha azokat a milliárdokat szétdobom, amit kurzusszínházra, kurzusfilmre és káderegyetemre költenek, egész frankón lehetne támogatni a zeneiskolákat, vagy a sima iskolákat. Ha összeadom azt a pénzt, amit egyházakra költenek, meg külföldi mittudoménmire, meg a keresztényüldözés elleni harcra Csádban, meg propagandára és a csókosok kitömésére meg látszatépítkezésekre, abból lehet, hogy jutna a kórházakra, egészségügyre.
Pl. Skóciában ingyen van a gyógyszer (csecsemőtápszer, tampon stb.), amit az orvos felír, de az orvosi ellátás is ingyenes, a várólista ismeretlen (daganatos beteg 2-3 hét alatt az összes vizsgálatot megkapja). Valamint az állami iskola és az iskolai étkezés is ingyenes stb.. Hogy is van ez?
@Flór Gábor (#332): Egy jó darabig játszottam egy nem messze megalakult kisvárosi zenekarban. Az önkormányzat biztosított próbatermet cserébe a rendezvényein felléphettünk (persze ˝fogyasztásért˝). Még mindig megy a barterügylet csak én kiöregedtem ☺
A polgármester és az egész képviselő testület független - mi meg azt játszhattunk amit akartunk - meg amit tudtunk ☺
@Molo (#331): Baloldali kapitalista. Azt hiszem, jobb helyeken ezt szociáldemokratának hívják, de nálunk azt is lejáratták már csúnyán, úgyhogy nem.
A körülményeket kell megteremteni, ahogy írod, aki meg abból él, az szálljon be a versenybe. A klasszikus zenész is, meg a focista is. Találkoztam egyszer egy német zenekarral, valamelyik kisvárosból jöttek, az önkormányzat biztosítja nekik a próbahelyet, lehet venni hangszert kamatmentes hitelre stb. Kellett persze rá pályázatot írni stb., de simán megkaptak mindent. Franciáknál kap állami támogatást a zenész (mindegyik), csak produktumot kell felmutasson, és jár valami alapbér. Úgyhogy vannak megoldások rendesen, mind jobb, mint ami nálunk van.
Ha az állam szereptévesztésben van, az tuti zsákutca.
Amúgy meg a közönség rendben van. ha nincsenek államilag dotált produkciók, az emberek ízlése olyan széles spektrumon mozog, hogy ihaj. Voltam az unokaöcsém mestervizsgáján a Zeneakadémián, fullra volt, nem csak diákokkal, hanem random emberekkel. Tehát van rá igény. Egy bármilyen komolyabb jazz, bluegrass, bármi koncertre hónapokkal előtte elfogy a jegy. A jó filmeken tele vannak a mozik.
@Flór Gábor (#328): Most akkor kommunista vagy kapitalista vagy? Vagy ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit? :D
Amúgy ja, én is így gondolom. Lehet állami támogatás egyes esetekben, de valóban ne az állam fizesse pl. a rock zenészeket, de népzenészeket, jazz zenészeket se, meg a sportolókat se. Már ha profik. A profizmus arról szól, hogy abból él, ergo a piacból. Szomorú, ha a zenészek nem tudnak megélni, de inkább az a szomorú, hogy sz*r a közönség. Mert mondjuk műveletlen. Vagy csórók, nem tudnak kiadni pénzt drága jegyekre. Vagy igénytelenek, stb. Ahogy mondod, az állam biztosítsa a magas szintű oktatást, megfelelő életszínvonalat (vagyis ne azt, csak az odajutás lehetőségét minden bérből, fizetésből élő állampolgárnak) és lehetőséget arra, hogy legyen hol zenélni, sportolni stb. Ne a focicsapatokat támogassa, hanem az iskolai sportot, a tömegsportot, az egészséges élethez való lehetőséget, az ahhoz vezető igényszintet, ami megint csak az oktatás, ahogy te is mondtad. De ez szép álom csupán, mert az emberek önzők, korruptak, kicsinyesek és az emberekből lesznek az államok irányítói, a politikusok és a pénzosztók.
Meg én is az emberekből lettem, így jogom van hülyeségeket írni, na. ;)
@Talpi (#329): Nem, ő csak a saját dolgukra érti. Én meg általánosan és mindenre. Én pánkabb vagyok. :) Vagy kapitalistább. Amúgy megjegyzem, az államnak nincs pénze, az a mi pénzünk, amit az állam használ, és ha hülyeségekre költi, az dühítő. Pont olyan, mint amikor a birtokon az intézőnek odaadod a pénzt, hogy vegyen takarmányt a jószágnak, ő meg vesz egy új traktort, meg zenakart bérel az aratáshoz stb. Csak intézőt simán ki lehet ilyenkor rúgni...
@Talpi (#327): Szerintem meg ne az állam fizessen semmi ilyesmit. Az állam fizesse az oktatást, az egészségügyet, meg az utakat, meg a tömegközlekedést, meg vigyázzon a közbiztonságra, meg legyen frankó olcsó közmű, világítás, fűtés stb.
A művészetek, sport stb. meg tartsa el magát. Amelyiknek megy belépőből, szponzorokból stb., az megél belőle, a többiek meg dolgozzanak mellette mást.
Vagy, ha az állam fizeti, ne legyen különbség. Ha én hivatásos zenész, színész, úszó sakkozó stb. vagyok, kapjak állami ellátást, egységeset. Mondjuk, nem kell annyit, mint a focisták, de ők is kapjanak ugyanannyit. mondjuk egy éppen aktuális átlagbért. (Meg a politikusok is...)
Szerintem idevaló index.hu ez is egy világnézet.
@Talpi (#319): Azt nem tudom, mi a miniszterelnök (vagyis nem mondom ki), de vannak olyan köztisztviselők, akik kormánytisztviselők. Belőlük sok van, alulfizetett a többsége, és dolgozniuk is kell. Azt gondolja a legtöbb ember, hogy a kormánytisztviselő a kormány tagja. Lópiculát, én is kormánytisztviselő vagyok, de nincs több közöm a kormányhoz, mint bárkinek. Ez a fizetésemen is látszik.
Viszont egy időben voltak beosztottaim, akik közmunkások volt. Jó főnök akartam lenni, de ők nem mind akartak jó munkások lenni. Egyet ki is kellett rúgnom, mint kiderült drogos volt. :( Szomorú. A többiek vagy nyugdíjba mentek, vagy főállású kollégák lettek idővel. Viszont rájöttem, hogy nem szeretek főnök lenni, még ezen a szinten sem.
Egy normálisan működő országban közmunkás nincs is, csak akit a bíróság arra ítél.
@Molo (#317): Nekem nem kéne. Olyan se, akit szeretek. Közöm nincs hozzá. Én olyat szeretnék, akinek nem tudom a nevét, vagy legalábbis nehezen jut eszembe. Meg az összes többi politikussal is így vagyok. Ezeknek úgy kéne működniük, hogy észre se vegyük őket: minden rendben van, mindenki igényei és lehetőségei szerint, de mindenképpen normális körülmények között él stb., és nem foglalkozunk a vezetéssel. Mint egy jó cégnél.
Amikor 90-ben Svájcban turnéztunk egy rövidet, megkérdeztem az ottaniakat, ki a pénzügyminiszter, stb., fogalmuk sem volt. Némelyik a polgármestert tudta. De mindig mondták is, hogy nem is érdekli őket, amíg a dolgok normálisan mennek, a tisztviselőkkel nincs dolguk.
Az baj, amikor az alkalmazottam, akit én fizetek, azt hiszi, hogy valami uralkodó. És ami még nagyobb baj, ha az alkalmazó is elfogadja, hogy a tisztviselők, akiket ő fizet, az ő felettesei. Csak nyilván, hogy ez világos legyen, el kell jutni egy bizonyos szintre. Ezért cél pl. az oktatás minél erősebb elsilányítása.