
Világnézeti eszmecsere, zenész módra
Az igények miatt keltek életre egy sohasem lefutott témakőrt. Szabadon beszélgethetünk e hasábokon, az élet, a létezés jelentős kérdéseiről. Vitázni lehet, sőt kötelező ! Tabu nincs a témakörben, de tiszteljük egymást ha egy mód van
Talán nem kalandozom el a hit témájától, ha azt mondom, hogy minden emberi lénynek van hite. Na persze nem a vallásos hitre gondolok feltétlenül. Számos formája van a hitnek, sok mindenben lehet hinnie és bíznia az embernek. Ha valaki például óriási hittel vág bele egy feladatba, és ez által kiváló módon végzi el azt (rövid, vagy hosszú távon), akkor az az önmagába vetett hit erejét mutatja meg, gyümölcsöző formában.
A részemről nem hiszek Istenben, hanem tudom, hogy van, bizonyos vagyok róla. Tehát sokkal inkább tehát önmagamban hiszek, és úgy tartom, hogy az igazi hit ott kezdődik, hogy : Önelfogadás (minden életkörülmények között). Ha ez működik az emberben, az szárnyakat képes adni az élet minden területén. És ugye igazi nyitottságot is !
Mert ha már nyitottság is volt a téma, úgy látom, hogy szinte minden ember nyitottnak érzi önmagát. Az élet gyakorlata azonban azt mutatja, hogy az embereknek igazából, jó ha 10%-a az, aki valóban nyitott.
A nyitottság különös dolog, kell hozzá egy nagy adag lélek, és bizalom a világ irányába, mert anélkül képtelenség nyitottnak lenni.
A nyitott ember mindenre nézve befogadó képességgel és bizalommal bír, azonban folyton aprólékosan vizsgálja az életébe beáramló dolgokat, hogy mi képvisel közülük értéket, és mi a ˝hamis kincs˝. A nyitott ember semmi elől nem zárkózik el. Nem megrögzött, nem dogmatikus, nem konok gondolkodású. Egyszerűen csak, nyitott.
@Yogi (#30):
Tudod Yogi...mostanra már el sem olvasom mit írsz. Mindegy mit válaszolnék bármilyen kérdésedre, eleve figyelmen kívül hagynád a 70%-át majd keresnél egyetlen olyan kifejezést/szót/kijelentést, amivel kapaszkodva újra előadhatod azt, amit már napok óta ismerünk itt már mindannyian. Nem vagy vitapartner számomra. Sőt még beszélgetőpartner sem.
De nem is vesztegetek több szót (időt meg pláne nem) erre...Ha egyáltalán te elolvastad idáig amit írtam. :)
@Les Paul (#29):
Oké: mit jelent a nyitottság?
Szerintem azt, ha számottevő érv és releváns információ hatására hajlandó vagyok olyasmit is meggondolni, ami amúgy ellenkezik a nézeteimmel vagy az általam ismert tanokkal. Például én ugyan kielégítőnek tartom a Nagy Bumm bizonyítékait, de ha egy cikk konkrét számokra hivatkozva mást állít, akkor azt elolvasom és megfontolom, és ha olyan erős érvekkel találkozom, akkor el is fogadom. Pontosan ez történt az elődtopikban: valaki hozott egy hírt erről, én elolvastam, plusz még utána is kerestem, és úgy találtam, hogy ugyan elég valószínűtlen, de nem mondanám lehetetlennek. Elfogadni vagy elvetni nem tudom, mert ahhoz hiányoznak az ismereteim és nincs annyi időm, hogy azokat pótoljam, de nem zárom ki. Szerintem ez a nyitottság.
Ezzel szemben a hívők a ˝mi győzne meg arról, hogy nincs isten˝ kérdésre szinte kivétel nélkül a ˝semmi˝ választ adják, mint azt szépen be is mutatták a múlt héten is (mások ezt vizsgálták komolyabban is, hasonló eredménnyel). Ezt nem tudom másképp értékelni, mint a nyitottság teljes hiánya, tökéletes elzárkózás.
Amivel amúgy nincsen baj, önmagában nem rossz és nem jó, csak egy tulajdonság. De ha egy hívő engem szólít fel nyitottságra, akkor azért én kacagok. :)
@cifrakdaniel (#24):
Pont fordítva: a tudományos terminológiában az elmélet az elfogadott, bizonyítottnak vett állításhalmaz. Addig nevezik hipotézisnek, amíg be nem bizonyítják vagy meg nem cáfolják.
(Ami nem jelenti azt, hogy egy elméletet többé ne lehetne pontosítani, tehát az nem egy végleges, örökké megváltoztathatatlan állítás.)
@Prowler (#20):
Hú ez érdekes. :) Én azt hiszem mondhatom, hogy csak abban hiszek amit megtapasztaltam, vagy a tendenciák alapján legalább ne lennék valamennyire bizonyos benne. Pl az ˝Istenhitem˝ tapasztaláson alapul. Én korábban legalább annyira szkeptikus voltam mint Yogi, azzal a különbséggel, hogy közben nyitott is voltam.
A tendenciák alatt pedig azt értem, hogy a hitnek egy másik aspektusa, amikor pl abban hiszek amit teszek, vagy magamban, az is részben tapasztalaton, részben meg a képességeim, vagy a helyzet, stb megfelelő megismerésében rejlik.
@Yogi (#16): Bizony, ez így van!
Fogalmam sincs, hogy mi vár rám ˝odaát˝. Az sem biztos, hogy mindannyiunkra egyforma ˝odaát˝ vár.
Arra gondolok, hogy a kertész elvet egy csomó magot, aztán amikor látja mivé fejlődtek, szelektál, ˝egyel˝.
Itt, és most kell jól ˝csinálnunk˝ az életünket.
Egyszer egy ember megkérdezte tőlem, ha újra születhetnék, milyen testben szeretnék élni?
Mondtam, hogy egy kérészében.
Nem értette...
Pedig ez egy tökéletes sors.
Reggel megszületik. Röpköd a napfényben. Aztán szexel egy nagyot, majd meghal...