Deutsch
English
Español
Magyar
Slovenský
Világnézeti eszmecsere, zenész módra
Az igények miatt keltek életre egy sohasem lefutott témakőrt. Szabadon beszélgethetünk e hasábokon, az élet, a létezés jelentős kérdéseiről. Vitázni lehet, sőt kötelező ! Tabu nincs a témakörben, de tiszteljük egymást ha egy mód van
@Prowler (#67):
Ezt vallom én is, és tényleg csak a fogalmak szorulnak pontosításra, hogy EGYetértsünk. :)
@Yogi (#71): Félreértesz, egyáltalán nem a hitről beszéltem. Hanem olyas valamiről, ami messze túlmutat a hiten, valamint az elme fennhatóságán is.
Nagyon is van !
Most függetlenül a hittől, én a tudásról beszéltem. Azt nem helyettesíti a hit.
@Yogi (#65):
˝Igen, ez teljesen igaz, a tudásunk elég korlátolt. De nincs más, úgyhogy ezzel kell elboldogulni.˝
Nincs más ??
Nagyon is van ! Épp az imént írtam róla érintőlegesen.
Persze az tény, hogy ezt a ˝mást˝ meglehetősen kevés ember ismeri és érzékeli. De azért az így is ott van minden létező emberi lényben ...... bármikor elérhető lehetőségként ...... csak nyitni kell felé ....... ami viszont tényleg nem könnyű (vagyis könnyű, de még sem az a legtöbbeknek).
@Prowler (#68): Menjenek orvoshoz.
@cifrakdaniel (#63): Igen, nekem is van néhány ismerősöm, akik a vallásuk által ˝meggyőződésesen˝ vallják, hogy a világunk nem régebbi 6 ezer évnél.
Na most mit lehet erre mondani ? ..... :)
@Les Paul (#61): Igen, az emberi elme korlátai a tudományra is érvényesek, és egyben minden másra is. Azonban csak az elme a korlátolt, és nem a tudat.
A tudat az a valami, ami által (amin keresztül) az ember véghezviszi lényében az egyéni lélekfejlődést.
Az elme teljesen más. Az elme maga az egó.
De mi is az elme ? Az elme = én (az egós én). A legtöbb ember az elméjével azonosítja önmagát, és nem tudja letenni az elméjét soha egy pillanatra sem, mert úgy érzi ha lerakná (és ezáltal kiüresedne belül), az egyenesen a világvégét jelentené számára, de legalább is a gondolat nélküli személlyel már nem tidna azonosulni. Pedig pont hogy ......... a gondolatok nélküli ˝Én˝ (nagybetűvel írva), az egyetlen létező valóság.
Az elme nem több, mint gondolat, gondolatok sora. Aki képes letenni a gondolatait (egy időre), az felismeri, hogy az egós ˝én˝, nem több, mint káprázat. És akinek csak ez a káprázat a saját azonosulása, és ezen keresztül kutatja a világot és a létezést, az az ember nem várhatja, hogy valaha is valami igaz értékre leljen.
Tehát az elmén túli ˝Én˝ felfedezése és megértése lényünkben az egyetlen lehetőség, ami által a létezés, a világ, és önmagunk valós megismerőjévé válhatunk.
Írtál a megvilágosodásról is. A megvilágosodás elme által lehetetlen, de úgy helyesebb megfogalmazni ezt, hogy a megvilágosodás egyetlen és legnagyobb akadálya, maga az elme. Így hát az intelligencia valóban nem tényezője a megvilágosodásnak. A legminimálisabb mértékben sem.
˝A Valósághoz mérten minden tudományunk primitív és gyerekes dolog - és mégis ez legnagyobb értékünk.˝
Vagyis, számomra nem a tudomány a legnagyobb tudási értéket felvonultató komponens, hanem valami más, ami a tudomány ismereteinél jóval előrehaladottabb erőkkel bír.
Pedig itt Einstein pont azt mondja, hogy a tudomány a legnagyobb és legfontosabb
(Persze attól még te gondolhatod másképp.)
Ezt a halmazt vizsgálja a tudomány.
Amit sikerült megtudnia eddig, az nagyjából semmi. :D
Igen, ez teljesen igaz, a tudásunk elég korlátolt. De nincs más, úgyhogy ezzel kell elboldogulni. :)
És épp ezért kell fáradhatatlanul kutatni.
@cifrakdaniel (#63):
Mondjuk az evolúciót tagadni tényleg hülyeség. Most is tart. :)
@Prowler (#60):
Tovább megy a gondolatom: Az emberi tudat valójában képes rá, hogy felfogja az elmén túlit. :) Bár ez a kijelentés paradoxonnak tűnik, de nem az. Az elme által alkotott falon belül értelmezhető az elmén ˝innen˝ de maga az elme képes lerombolni ezeket a falakat és képes arra, hogy felfogja ami a falon túl, vagyis az általad említett elmén túl van. Ha az elmét nem tesszük egyenlővé az egóval. Az egót én ilyen szempontból szimbolikusan épp a fallal azonosítanám.
@Prowler (#60):
Igen.. azt hiszem igazad van. Már ha az elménk keresztül vizsgáljuk a tudományt. De én azért azt nem gondolom, hogy az emberi elme korlátai a tudományra is érvényesek. Vagyis a fene tudja... Van itt pl. egy filmsorozat, a Csillagkapu. Annak is az Atlantiszos változata. Nos itt két téma megfogott. Az egyik, hogy a filmben emlegetett ˝Ősök˝ elértek egy olyan szintre technológiailag, hogy egyszerűen energiává váltak ha azt akarták. Megvilágosodtak és egyben át is alakultak. A másik vonal az általuk még korábban alkotott nanorobotokból továbbfejlődött ˝replikátorok˝ faj.
Ezek persze mesék, de érdekes elgondolások is egyben. Én is azt gondolom, hogy az emberi tudat rettentő korlátolt, de egyben hihetetlen lehetőség is. A megvilágosodáshoz nem kell szuper intelligensnek lenni, viszont adott esetben az intelligencia és ezáltal a tudomány is lehet egy ösvény ugyanoda.
@Les Paul (#59): Az első öt sorodra azt tudom mondani, hogy pontosan ez a helyzet, ahogy leírtad.
A vége gondolatodra pedig azt mondom, hogy soha de soha nem fog eljutni oda a tudomány, hogy mindent megismerjen. De még csak a közelébe sem. Ami VAN, az elme által nem megismerhető, mivel az elmén túliból ered, és az elmén túli hatja át, szervezi és irányítja. A tudomány tehát még csak a felszínét sem fogja karcolni soha a Valóságnak.
@Prowler (#58):
Úgy is mondhatjuk, hogy van egy nagy halmaz. Nevezzük ezt most úgy, hogy ˝Minden˝. :)
Ezt a halmazt vizsgálja a tudomány.
Amit sikerült megtudnia eddig, az nagyjából semmi. :D
Na jó...azért egy-két működési mechanizmust, egy kis részhalmazát a ˝Minden˝-nek már sikerült megfejtenie. De a legtöbb ismeret amire szert tett is elég felületes még sajnos...
Egyébként szerintem mire oda jutna a tudomány a tudományos eszközökkel, hogy mindent ismer, addigra már mi veszítjük el a fonalat. Utalok itt a Technológiai szingularitás fogalmára.
@Yogi (#56): Hogy hozzászóljak az #56-os bejegyzésed első részéhez, a részemről pl.egyáltalán nem vagyok ˝tudománytagadó˝. Nagyon is hasznosítom a tudományokat. Azonban a létmegtapasztalásom által mégis határozottan ugyanazt tudom mondani, amit Einstein is megfogalmazott. Emígy :
˝A Valósághoz mérten minden tudományunk primitív és gyerekes dolog - és mégis ez legnagyobb értékünk.˝
Vagyis, számomra nem a tudomány a legnagyobb tudási értéket felvonultató komponens, hanem valami más, ami a tudomány ismereteinél jóval előrehaladottabb erőkkel bír.
Kieg.: Fontos még, hogy szigorúan csak a természettudományokról beszélek, a bölcsészetet és minden egyebet most hagyjuk ki. Bár az is nagyon érdekes és biztos, hogy később szóba kerül. :)
@domesz77 (#53):
Ha nem vagy ˝tudománytagadó˝, akkor legelőször is a metodikát, az alapvető módszereket kéne elismerned. Egyszerűen nem tudom értelmezni azt az állításodast, hogy elfogadod és használod a tudomány eredményeit, de nem hiszel a módszereknek, amelyekkel eljutott azokig. Ennek nincs értelme.
(Almageszt: attól függ, mit nevezel tudománynak. Ha az Almagesztet is, akkor kétségkívül igazad van, ahhoz képest Kopernikusz tényleg jelentős paradigmaváltás. Én itt ezekben a vitákban csak egy kissé szűkített értelemben használom, nekem ugyanis ez a default: a mai, modern tudományos módszerek és eszközök segítségével megszerzett ismeretrendszert, illetve az erre irányuló tevékenységet jelöli. Nem hiszem, hogy ennek lehet pontos kezdetet meghatározni, az én fejemben valamikor a XVIII. sz. végén indul az, amit ma is tudománynak nevezhetünk. Persze ez nagyon jelentős korábbi csírákra alapszik, Ptolemaiosztól Newtonig, de azokat inkább elszigetelt jelenségeknek mondanám, a folyamatos haladás csak olyan kétszáz éve indult, onnantól kezdett szép lassan sztenderddé válni a mai értelemben vett tudományos gondolkodás, a mai metodika, és igazán a XX. században gyorsult fel.
Egyébként tudod mit? Akár el is fogadhatnám, amit mondasz, és igazat adhatnék. :) Ha a tudomány utoljára ötszáz éve, csecsemőkorában igazította ki magát, az elég komoly érv mellette. :) )
1088 azért rendesen középkor. Persze, az egyetemeken nyilván nem tudományt tanítottak.
@domesz77 (#53):
:)