Deutsch
English
Español
Magyar
Slovenský
Öthúros banjo
Mivel teljes mértékben rákattantam a hangszerre, gondoltam, legyen egy ilyen topik. Jöhet minden: videó, zene, hangszer, egyetlen szabály van: 5 húros banjo legyen benne. (Bármilyen más húrszám nem!). .
Csecsemőkori felvételét még nem találtam, de szerintem csakhamar előkerül majd olyan is.
Ilyen kis vacakság is van. És milyen csodálatos is a YT, hogy csak akadt egy ember, aki ezt is diszlájkolta, vajon mi lehetett vele a baja? Hacsak nem az, mint nekem, hogy gyaníthatóan a büdös életben nem fogok így játszani. Mondjuk ettől én még nem diszlájkoltam, úgyhogy továbbra sem értem.
@Talpi (#90): Meg benne van ebben a kor, és a tapasztalat. Majd amikor ennyi idős leszek, nekem is fog így menni.
@Talpi (#90): Igen, ez teljesen egyértelmű. Valószínűleg mindenki tudna így, csak nem mindenki akar. :)
@Flór Gábor (#89): Ahogy látszik a világ legtermészetesebb dolga 5 húros banjo-n és mandolinon játszani - nekik :^)
Vannak ilyen ufók is:
@Molo (#87): Ez öthúros, idevaló. Amúgy nem szeretem ezt a zenét, meg csajt sem bírom, egyszerűen ellenszenves, de nagyon népszerű, híres a műfajban.
Ez 5húrosnak elmegy?
@Flór Gábor (#69): Nem, ilyenről még nem hallottam.....
@Molo (#84): Ez az átmenet kb. stimmel pengetésileg azzal, amit én csinálok, csak ő nem használja ki az ötödik húr lehetőségeit, hanem gitározik rajta. Pedig az ötödik húr nagy királyság, szólisztikus játéknál ad egy külön lehetőséget, kíséretnél pedig nagyon virtuóz hatást kelt az oktávhang jelenléte, hiszen arpeggionál egyetlen hangszeren sem tudsz olyan sebességgel oktávozni, mint az öthúros banjón.
@Flór Gábor (#83): Megpróbáltam utánanézni Liszt leszármazottainak, de nem találtam semmit, max a Wagner vonalon. De mindegy is, a zsenialitás általában nem öröklődik. Szerencsére, mert Dzsingisznek piszok sok leszármazotta él, de nem lett belőlük világhódító, az ma már nem divat, bár vannak, akik visszahoznák.
De én Liszt utódjának tartom bizonyos szinten Cziffra Györgyöt is, aki olyan szépen vitte a műveit.
De hogy ne legyek off, itt egy érdekes videó az öthúros banjo beállításáról egy jóféle mesterembertől:
És egy átmenet a gitár - banjo közt, hogy mi többiek is örüljünk :D
@Molo (#80): Nem nagyon van fönn Gregről sehol, semmi, nagyon érdekes, úgy látszik, van elég megbízása online jelenlét nélkül is. Amúgy elég fontos arc, a Bruce Springsteen féle Pete Seeger lemez az egyik legjobb lemez, ami létezik a műfajban, meg a Berkley-n tanít stb.. Lehet, hogy nem leszármazott, mert azért ezt nem hiszem, hogy eltitkolná. Van egy Michael Andreas nevű zongorista kissrác, ő állítólag Liszt ükükunoka (vagy csak marketingfogás).
@Molo (#81): Igen. Apám is Ferenc (ő sem orvos, de legalább kórházban volt gazdasági igazgató a nyugdíj előtt), egy időben ő adta át a Flór Ferenc díjat. :)
@Flór Gábor (#79): Mármint ő? Nem semmi, lehet büszkülni:
hu.wikipedia.org
@Flór Gábor (#79): Köszi! Megpróbáltam utánanézni én is, de gyatra angol tuásom akadály ebben inkább. Odáig eljutottam, hogy az MIT-n végzett. Nem semmi!
@Molo (#77): Nem, tudom, simán lehet Liszt Ferenc leszármazottja (én meg Flór Ferenc ükunokája vagyok, mondjuk ez akkor lenne érdekes, ha orvos lennék :)), de az tuti, hogy magyar származású (ezzel a névvel nem is lehet más, ezt a szót így sehol, semmilyen nyelven nem írják), viszont USA-ban született. Jó figura, Ph.D-je van molekuláris biológiából, meg Bruce Springsteennel turnézott. Azt mondják, hogy ő reformálta meg a banjot a négyujjas technikával, de ez persze nem igaz, mert már százéves könyvekben is lehet róla olvasni, de az kétségtelen, hogy az ő neve merül föl először manapság, ha erről a játékmódról van szó.
@Molo (#76): Nem tudom, mennyire nehéz, teljesen egyéni, mint minden hangszer. Ha tudsz ujjal pengetni gitáron, és el tudsz vonatkoztatni a sztenderd hangolástól, akkor nem annyira nehéz az alapozás. Memorizálni a rollokat, fölgyúrni a sebességet, pontosan játszani már nehezebb, aztán így tovább.
@Flór Gábor (#74): Ó, ő Lsizt leszármazotja? Vagy magyar származású, honnan e magyar név?
@Flór Gábor (#75): Kicsit így vagyok én is ezzel, ez főleg a főiskolán jött elő, ahol bementem úgy vizsgára, hogy közöltem a tanárnővel (akit akkor láttam először), hogy nem érdekel a tárgya, nem szakmai (pénzügy volt hehe, nem is gazdagodtam meg), írjon be egy kettest. Üvöltött, de beírta. Az államvizsgán megdícsértek, mert a szakmai rész érdekelt és nem is tudtak belémkötni. De ez már régen volt. A fiam is ilyen. A töri, magyar nem érdekli, inkább neki áll egy másik matek leckének. Szerintem ez nem olyan nagy baj.
És mennyire nehéz amúgy a banjo alapjait megtanulni? (Nem tervezem, a gitárral sem megyek semmire, de idehaza bohóckodni baromi jó dolog). Mert mesterszinten mindegy milyen hangszer, az nehéz.
@Molo (#71): Én meg, ha valamire rákattanok, ott leások a lehető legmélyebbre, igyekszem mindent megtanulni a témáról, elég alapos vagyok. (Ellenben, ha valami nem érdekel, azt tojom le. Jó kínos volt ez általános iskolától egyetemig, én voltam az a csávó, aki mindenből jeles volt, ami érdekelte, és vért izzadva szenvedte át magát azokon a tárgyakon, amik nem. 3-asra, 4-esre általában meg tudtam azokat is tanulni, de nagy kínlódások árán, és a vizsga után azonnal ki is törlődött minden. Ezzel szemben ami valaha érdekelt, abból ma is tudom, amit megtanultam. )