Deutsch
English
Español
Magyar
Slovenský
Kamu gitárok és minden, ami gyanús.
A megkérdőjelezhető hirdetéseket vesszük górcső alá. Ebből a topikból sokat lehet tanulni ;-)
Akiket én ismerek hangszerkészítőket, kb. 20 éves, válogatott fákat tárolnak padláson, raktárban, szárítóteremben (anyagi helyzetüktől függően).
A régi cuccokat nem azért szeretjük, mert demagnetizálódott a pickup, azt meg szokta az ember javíttatni, aki egy ilyen pickupot használ, és jónak hallja, süket. A régi cuccokat azért szeretjük, mert jobb anyagokból, gondosabban készültek el.
Az autó igen rosssz példa, mert ami kis szériában készül, méregdrágán, az pl. a Rolls, aki ült már olyanban, tudja, hogy milyen iszonyú nagy a minőségi különbség még egy audival szemben is. A WV tömeggyártott volt, amióta létezik.
Aki a régi hangszórót, amiben elfáradt a membrán, nem újíttatja föl, hasonlóan süket, mint aki nem veszi észre a demagnetizálódást.
Az a baj, hogy nem egy szintről beszélünk. Én pl. a magas minőségű hangszerekről, te pedig a tömeggyártottról. A tömeggyártott ellenfele semmiképpen nem a manufaktúrás mesterhangszer hanem mondjuk a hangszergyári Gibson mesterhangszer, aminek pl. az árában 40% a név, 20% a marketing/reklám, és a maradék 40, amit ér a hangszer. Úgyhogy egy egymillió forintos Gibson rossz esetben sokkal gyengébb lesz, mint egy ugyanennyibe kerülő egyedi mesterhangszer.
Pont ez amiben nem értünk egyet. Kisüzemben a betárolt fa mennyisége nem teszi lehetővé az egyforma minőségi szintet, amit egy márka (cimke) szavatol. Itt nem egy filléres gitárokat gyártó cégre gondolok. Pl. a Gibson-nál szigorúan ellenőrzött minőségű, osztályozott, válogatott alapanyagból raktárak vannak megtöltve, amik évekig várnak a feldolgozásra.
A célgéppel készült alkatrészek miben különböznek, ha egyszerre egy, vagy öt készül? Mitől jobb az, ha csak egy készül?
Kisüzemben készülhet kiugróan jó minőség, de megismételni, ugyan olyat gyártani nem tudnak.
Ez a sorozatgyártás előnye, közel ugyan azt a minőséget produkálja szinte mindig. Nyilván a fa természetéből adódik, hogy két egyforma deszka nem létezik. A manufaktúrában készül évi három gitár és a gyárban kiszórt több tízezer között nyilván lenni kell különbségnek.
Én a dologban az egyediségbeli különbséget tudom értékelni. Ha Stradivari tudott volna gyárat építeni és lett volna megrendelése biztosan jó sok hegedűt gyalult volna.
Beszélhetnénk a kis szériában gyártott autókról is. Általában túlárazott, technikailag lemaradt járgányok, tisztelet a kivételnek. Egy nagy konszernben minden a profitról szól. Itt rengeteg pénzt költenek fejlesztésre, amit kis cégek nem engedhetnek meg maguknak. Az elektromos gitárt használók ritka furcsa emberek, itt a megszokott régi hangzások mintha kőbe lennének vésve. Egy LP , vagy strato hangnak olyannak kell lenni mint negyven-ötven évvel ezelőtt. Én nem szeretnék olyan autóval utazni, mint egy 1955-ös mondjuk WV.
Modernizálják valamelyest a gitárokat, de ez csak a gyártásra és a felhasznált anyagokra vonatkozik. Nyílván fogynak az erdők, más környezeti feltételek közt nőnek a felhasznált fák, más ragasztót, lakkot egyebet alkalmaznak, de mindig oda lyukadunk ki, hogy az ujnak nem olyan a hangja mint régen. A minap kipróbáltam egy 60-as években készült Marshall Plexit, hát tényleg nem az a hang jön ki belőle mint a DSL-ből. Viszont- régi és új- a gitárban és hangszórókban lévő mágnesekről még nem beszéltünk. Belegondolt valaki, hogy a mágnesek elég rövid idő alatt elkezdenek veszíteni az erejükből. Néhány évtized alatt teljesen elgyengülnek. Egy régi pickup, vagy hangszóró nem ugyan azt nyújtja mint régen. A hangszedőnek azért lesz vintédzses hangja, mert elvesznek a magas felharmonikusok, a hangindítás is lassabb lesz. Hangszóróknál is hasonló a helyzet, de ott a papír is rengeteget romlok az idők során. A rengeteg piszok és beszívott, majd kiengedett pára milyen hatással lehet a hangra? A perem sem olyan mint új korában. Keményedik, lágyul. Egy keményebb, lustább perem teljesen tönke teszi a dinamikát és hangzást. Miért is keresnek hát ilyen dolgokat többen is? Valószínűleg csak a koruk miatt, pedig az új sokkal jobb.
@Istvánn (#3203): Az a hangszerkészítő aki nemcsak hobbiból csinál gitárt (Mint én) nem reszelgeti a nyakat , hanem sok esetben célgéppel marja fel a profilt. A különbség a nagyüzemmel szemben az egyszerre előállított termékben van , ugyanis a nagy sorozatnál 4-5 darab is készülhet egyszerre. A kézi készítésnél sem csak szemre készül , ahogy a Gábor is megjegyezte sablonokkal ellenőrzik a formát. A gépi gyártással egyforma dolgokat lehet előállítani , de ez csak a formára igaz, ha fával dolgoznak. Egyedi gyártásnál sokkal nagyobb figyelmet szentelnek az anyag kiválasztásra. Ezért van , hogy a nagyüzemileg előállított gitárok közt nagy lehet a hangzásbeli különbség, de ettől még lehetnek jó minőségűek.
@Istvánn (#3203):
Azt kell, hogy mondjam, teljesen egyetértek a kommenteddel. Sajnos nagyon leértékelik a gépi gyártás előnyös tulajdonságait. Illetve talán saját magát értékeli le a folyamat. Hiszen olcsóbb, mint a kézi gyártás, olcsóbban eladható a vele készült hangszer. Ez kelthet egy olyan érzést az emberben, hogy ez olcsóbb, bizonyára roszabb is. Holott ez nem feltétlenül van így.
A kommentedet kiegészíteném azért egy-két gondolattal.
A gépi gyártás magával hozza a konzisztens minőséget is, (már ha az alapanyag minőség ingadozását nem számítjuk). De ez nem feltétlenül jelent jó minőséget. A gépeknek, gyártósoroknak vannak technikai korlátai. Egy bizonyos minőséget lehet vele elérni, nem többet.
Például ha van egy bundozó géped (a bundozás tipikusan nagyon kritikus a gépi gyártásnál), ha az jó minőségű, akkor a kényes fogólapok bundozása is megfelelő minőségben történhet, igen kicsi hibarátával. Ha a megtérülés fontosabb a minőségnél, akkor egy olcsóbb, (pontatlanabb, kíméletlenebb) géppel dolgozik a sor, ami több hibás darabot eredményez. Vagyis a gépi gyártás is csak addig ˝jó˝, amég a megfelelő felkészültségű gépekkel dolgoznak. Emellett szükség van minőség ellenőrzésre is. A kézi- egyedi gyártás magában foglalja a minőségellenőrzést is (jó esetben nem adja ki a munkás a kezéből a munkadarabot, ha tudja/látja hogy nem felel meg az elvárásoknak). A gépeknél nehéz és szintén bizonytalan a minőségellenőrzés gépesítése. És még akkor is megjelenik a humán faktor (játékérzet), amit szerintem jelenleg lehetetlen gépesíteni.
Összefoglalva a gépi gyártás verhetetlenül jó és gazdaságos, megfelelő alapanyagok, gépek és minőségellenőrzés mellett. Sajnos az utóbbiakon sokan spórolnak, ezzel ontva az ingadozó minőségű termékeket.
@Istvánn (#3203): Nagy baj lenne, ha az, aki hangszert készít, nem tudna két egyforma nyakat csinálni. Erre megvannak a profilok stb, És tévedés, nem drágább egy csináltatott hangszer, mint egy komoly gyári. Persze, vannak extrém esetek, de azok a ritkábbak. A mesterek azokat a hangszereket, amiket elszúrnak, nem adják ki, nem leárazzák, ez tévedés.
Úgy tűnik, összekevered a hangszerkészítő mestert a hobbiból farigcsálóval. Nos, az nem ugyanaz.
Ehhez a kis és nagy sorozatban gyártás témához szólnék néhány szót.
A gyárakban kifejlesztett termékek minősége elméletileg szűk határokon belül mozog. A technológia nem változik, az alapanyag minősége viszont igen. A drága cimkével fizetjük meg azt, hogy állandó színvonalú cuccot vásárolhatunk.
Az évente néhány hangszert gyártó mesternek a megélhetése függ attól, hogy mindig jó terméket adjon ki a kezéből. Viszont, ha a majdnem kész pl. gitáron megcsúszott a reszelő, vagy megrepedt egy fadarab, mi lesz a sorsa? Hetek, hónapok munkája megy a kukába? Nem valószínű. Ha nem sikerül láthatatlanná tenni a baleset nyomait leárazza néhány százalékkal, de az igazán nívós mester meg sem mutatja az elb..ott művét. Ez ugye bevételkiesést jelent, bele kell kalkulálni a továbbiakban készülő remekművek árába. Ez viszont a vásárlónak megint csak nem jó. Ez a mester nem vásárol fel hajó számra válogatott faanyagot, hanem vesz egy deszkát, levág egy lécet, a maradék meg szárad a padláson, míg szükség nincs rá. Megint csak ingadozik a minőség. A nagy gyár egyes szériáin belül kisebb az ingadozás lehetősége.
Másik dolog. Mi a gond avval, ha valamit géppel és nem kézzel készítenek. A gép egyenes, vagy az előre meghatározott formát nagy pontossággal akárhányszor képes megmunkálni. Megnézném azt a mestert, aki két egyforma nyakat kireszel. Ebben persze benne van az egyediség illúziója, de egy nagy gyár esetében a sorozatban készülő nyakak valószínűleg egyformák. Biztosan vannak ellenvélemények, de nem egy gépen készül minden Cort nyak. A beprogramozott formát egy gép megcsinálja, legyen az kényelmes Kálmánnak, vagy Lacinak nem, a mester meg addig reszeli míg úgy érzi, hogy az már jó. Vagy a megrendelő tapogatja és azt mondja, hogy már el van faragva.
Lényeg az, hogy az egyedi gyártás szerintem aránytalanul drága, nem feltétlenül hoz kiugró minőséget, de egyedit igen, ez pedig megfizethetetlen.
Láttam már itt egyedi gyártásúként árult LP-t Gibson felirattal, amit a Tradetang-en is látni.
Sokan próbálják ki tehetségüket gitárok farigcsálásával és úgy gondolják hatalmas értéket hoztak létre. Én is próbálkoztam már, de meg sem kísérlem eladni. A befektetett anyagok árát sem remélhetném visszakapni. Ezek a darabok maradnak emléknek, falidísznek, de van olyan, amit koncerten is használok. Majd ha Jerzy Drozd-al, vagy hasonlókkal említik a nevem egy lapon, vagy napon megmutatom őket, mint korai alkotásokat. Na ez nagyképűen hangzott, az volt.
@Tom Szájer (#3201): Aki hangszer vonalon ilyen minőséggel kíván a piacon indulni, az egyértelműen az esélytelenek nyugalmával dőlhet hátra.
@Kala (#3200): Szerencsére a hazai gitárgyártók nem ilyenek. Legalábbis akikről eddig hallottam. Ilyen érinthetetlen(Mert ha megpróbálod tele leszel szálkával! )paddal már én is találkoztam.
@Tom Szájer (#3199): Vagy nagyon drága a hangszer, van nagyon alacsony az órabér. Mondtam egyszer a nejemnek, autószalont lkell nyitni és évente eladni 2 db. Maseratit, azt viszont tutira.... Na ez manufakturális gyártás ára! Vagy az elkapkodott, összegányolt munka. Nem akarok panaszkodni, de sportszereket forgalmazunk. Hát azon a vonalon kijön a magyar kézműipar kezéből, az gyalázat...Ócska, selejtes, félig megmunkált faáru. Pár éve visszavittünk egy óvodai tornapadot a gyártónak. Mondtam neki: Ember , maga megérdemelné , hogy ezen a padon, letolt gatyával, seggen húzogassák!
@Flór Gábor (#3197): Ezzel én is egyet értek. Az egyedi gyártásnál nem lehet selejt , mer akkor nem lenne mit eladni. A gyártó aki csak 10 gitárt készít egy évben, általában sokkal drágább anyagokból dolgozik mint a nagyüzemek. Egyszerűen nem engedheti meg magának a selejtet.
@Kala (#3194): Ha ezer darabból egy selejt , az elég jó arány. Ennek viszont nem örülsz , ha ezt az egyet te veszed meg. Ezért is van a minőség ellenőrzés , de még ott is előfordul , hogy valami átcsúszik a rostán.
@Kala (#3196): Elvileg igen. Egyébként meg nem: kifejlesztenek valamit, aztán az jó (azaz kész). Aztán a használat során kiderül valami, azt sokszor nem az adott terméken javítják (át kellene hozzá állítani a gyártósort), hanem piacra dobnak nagy reklámmal valami újat. Namost, amikor a Henriksen erősítőmet Nyerges András tuningolta, az úgy zajlott, hogy egyszer megcsinálta, hazavittem, próbálgattam, aztán visszavittem, állított rajta, aztán ott is próbálgattam hazavittem, és ezt eljátszottuk még egyszer, amikor tökéletes lett. Ezt nem csinálják meg egy gyári cuccnál. Persze, tesztelik, meg ilyesmi, de nyilván szerepet játszik a költséghatékonyság, a sebesség (ki kell jönni az új termékkel) stb., majd pedig a tömeggyártásnál előforduló selejt esélye is föllép. Ez egyedi daraboknál nem fordulhat elő.
@Flór Gábor (#3195): Ez fura, mert hiszen technikai termékek esetében elméletileg a tömeg-gyártott termék technológiának kellene tökéletesebbnek lennie. De ahogy írod, meg én is jeleztem , kisebb a technológiai fegyelem, az odafigyelés. Pár éve volt egy lézerrel (PLEK) beállított Gibsonom , de megmondom őszintén, én ebből semmit nem vettem észre, hacsak nem a a hangszer árán. Bánat tudja , ennek a cuccnak a kifejlesztése mibe kerül és pénzben kifejezve mennyit dobott az egészen, de szerintem sok hűhó, semmiért !
@Kala (#3194): Én ezzel részben egyetértek. Lassan eljutok oda, hogy hangszerben nincs itthon úgynevezett ˝márkás˝, mert egyszerűen a handmade dolgok legtöbbször jobbak, mint a gyári méregdrága darabok, ahol egy csomót költesz egy apró feliratra. Ráadásul a mester által készített cuccoknál nagyobb gonddal járnak el, a szórás lehetősége a 0 felé tendál. Egy tömeggyártott holminál mindenképpen van szórás, és ha csak 10000-ből egy rossz, annak nem megy híre.
@Flór Gábor (#3193): Az én elképzelésem szerint a márkás termék nem feltétlenül azért drágább , mert valami extra műszaki tartalommal bír, hanem egyrészt a márkát és marketinget is megfizetjük. De még inkább megfizetnénk a termék gyártása során alkalmazott minőségbiztosítást, ami horribilis pénzbe kerül. Ezek után , egy eredeti termék, jelen esetben Grover, értékesítése során nem lenne szabad érzékelhető minőségszórásnak előfordulnia. Ha mégis, az a márkatulajdonos gyártató lazaságának tudható be és előbb-utóbb híre megy.
@Yogi (#3190): Mondjuk nem biztos az, hogy az eladott Grover is rossz volt. Nagy tömegben készített cuccoknál előfordul azért néha hibás darab. Én láttam olyan, tuti eredeti Gibsont is, ami rettenetesen nézett ki.
@Yogi (#3190): Hát, a korrekt vevő nem feltétlenül jelent korrekt eladót. :) Kíváncsi vagyok, mit válaszolt Lorandnak (ha válaszolt).
@Flór Gábor (#3188):
Ja és persze az nem volt kétséges, hogy ez a Gibzsa hamis.
@Flór Gábor (#3188):
Eladtam. Persze hogy árulhat az ember a tudtán kívül is hamisat - épp mostanában fordult velem elő, hogy vettem 12 darab Grover kulcsot Kínából, a felét gyorsan eladtam, a másik felét pedig fölhasználtam, és csak amikor fölhúroztam a frissen összerakott gitárt, akkor derült ki, hogy valami nagyon nem stimmel: vagy hamis, vagy ha frankó, akkor a selejtek közül szedték ki. És fogalmam nincs, kinek adtam el a másik felét.
Fender Stratocaster 25k-ert: gitarshop.hu
˝Kb Squier Bulet kategória.˝
Azert ertekelendo, hogy nem 200k-ert arulja...