Lovrek Krisztián (LOVRECK) - Gitárokkal és gitározással kapcsolatos szakmai fórum
A LOVRECK zenekar vezetője, énekes/gitárosa. Számos rangos gitárverseny döntőse, helyezettje, 2012-ben a Marshall arca, hivatalos nemzetközi Ernie Ball Music Man, Diezel Amp DiMarzio és Elixir Strings, valamint hazai Line6 Relay Wireless endorser
Szia Máté!
Első kérdés: A technikai részre első körben Satriani (legato, különböző tremoló trükkök), később Kee Marcello és Tony MacAlpine ( vibrato, alternate picking ), végül Petrucci gyakorolta a legnagyobb hatást. Hazai gitárosok közül pedig leginkább Daczi Zsolti blues-pentaton figurái, és embertelen erőteljes vibrátója volt rám nagy hatással, vmint mindezen gitárosok gondolkodásmódja is sokat adott, hogy hogyan építenek fel egy-egy szólót, hogyan használják a dallamvezetést, íveket, hogyan kombinálják a különböző technikákat.
A második kérdésre pedig csak azt tudom mondani, bár hogy soha ne mondd, hogy soha, viszont jelenleg minden erőmmel azon vagyok, hogy a LOVRECK zenekart behozzam a köztudatba, és a zenénket eljuttassam a lehető legtöbb emberhez, ami minden erőmet és időmet felemészti. Egyébként sem voltam egy tipikus instrumentális gitáros soha, mert bár a stílust mai napig szeretem, engem mindig az énekes dalok vonzottak jobban, és a szólózást inkább eszköznek tartom, mintsem célnak. A cél sokkal inkább a szövegi mondanivaló alátámasztása, néha ellensúlyozása.
A fusion régóta vonz, de az egy nagyon más világ, rengeteget kell hozzá tanulni és gyakorolni, improvizálni. Egyszer talán eljutok majd arra a pontra, hogy úgy érezzem: megérettem a feladatra, de addig még számos súlyos riffet szabadítok a világra, mert azok évek óta hegyekben állnak! :-)
Szia Krisz!
Gratulálok a fórumhoz és sok kitartást a kérdések megválaszolásához! Ha már itt vagyok, felteszek én is egy kérdést: mi az, ami a játéktechnikád fejlődésére a legnagyobb hatással volt? A sok leszedett dal (Satriani, Vai, Europe, stb.), a külföldön töltött időszak tapasztalatai, vagy valami más?
Még egy kérdés eszembe jutott: gondolkodtál-e már azon, hogy a zenekarod mellett készítesz egy pusztán instrumentális anyagot, egyedül, ahol nem a Lovreck-ben megismert oldaladat, hanem a főleg az utóbbi időben előkerült fusion-ösebb (Govan cover, Birta Miki versenynevezés, stb.) oldaladat mutatja meg?
Üdv: Máté
Hali Cobain!
A kérésed nem igazán kivitelezhető, hiszen mindhárom gyártó számos pickupot gyárt a legkülönbözőbb stílusokra kifejlesztve. Persze egyik ebben, másik abban ˝jobb˝, ezt eldönteni megint csak ízlés dolga. Az EMG leginkább az aktív pickupjaival vált híressé (81, 85 ), a DiMarzio pedig főként az Ibanez céggel történt kooperációja révén, bár hogy melyik volt előbb, a tyúk, vagy a tojás, azt nehéz lenne eldönteni - hiszen az Ibanez cég felemelkedése jórészt az endorsereinek köszönhető (kései 80-as évek, 90-es évek eleje, Satriani, Vai, Gilbert, Gambale, Beach, később Petrucci), akik előszeretettel használták, használják a DiMarzio hangszedőket.
Általánosságban elmondható, hogy vannak bizonyos stílusok, amelyekre bizonyos típusokat ajánlanak, ezeket a gyártók honlapján csoportokba is szokták rendezni ( hi-gain, medium, single coil, stb. )
Metálra többnyire a nagy jelű humbucker-eket szokták használni,pl. DiMarzio Breed (Vai) hídhoz és nyakhoz egyaránt jó lehet, D-sonic , Steves Special a hídhoz, nyakhoz Air Norton (Petrucci), stb. Seymour Duncan-ből az SH-4-et használják rengeteg gitárban hídhoz, nyakhoz SH-1-et, EMG-ből hídhoz a 81-et, nyakhoz a 85-öt szokták tenni legtöbbször.
Ezek támpontok, amelyek alapján el lehet indulni, de mindenkinek a saját ízlése szerint kell kiválasztania, ami neki leginkább tetszik, nincsenek örökérvényű megfejtések.
Azt azonban szem előtt kell tartani, hogy a hangszedő ˝csak˝ egy szem a láncban - bár kétségkívül fontos része - mégis sok minden múlik a többi komponensen - gitár, húrok, kábelek, erősítő, és KÉZ!
Szia Marci!
Ha még nem volt korábban dolgod LP jellegű hangszerekkel, mindenképpen javasolnám, hogy próbálj ki néhányat, ugyanis ezek a gitárok teljesen egyedi karakterek, amelyek nem mindenkinek lesznek a kedvencei (ahogy nekem sem lettek), főleg, ha előtte főként superstrat típusú hangszereken játszott előszeretettel.
Számomra egy gitár megítélése két dologtól függ. Egy: a hangja, kettő: a kényelme.
Az LP-knek egyedi hangkarakterük van, viszont cserébe nem túl kényelmesek. Tekintve, hogy milyen történelme van - gyakorlatilag az első tömörtestű elektromos gitárok egyike a Telecaster és Strató mellett - ez nem is róható fel igazán negatívumként, viszont a megalkotása óta jócskán eltelt néhány évtized, amelyek során az igények folyamatosan változtak, a LP-k pedig nem igazán követték ezeket az igényeket, inkább megmaradtak klasszikus darabnak, azok minden hátrányával együtt.
A kényelmes hangszer fogalma igazából valahol ízlés dolga, mindenesetre arra készülj fel, hogy a 20. bund fölött nehezen fogsz tudni boldogulni, a nyakprofil többnyire igen vaskos, amit sokan nem szeretnek, továbbá a gitár súlya is igen tekintélyes tud lenni, és a kezelőszervek elhelyezését is szokni kell (potik, pickup váltó). Ezeket mindenképp teszteld egy kicsit, mielőtt belevágnál a vásárlásba! A kontraszt főleg akkor lehet nagy, ha ezt csak másodgitárnak szánod, és a fő hangszered teljesen eltérő karakter.
Én azt szoktam mondani, hogy hangszerben minden csak megszokás kérdése, viszont mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy mi az, ami még nála belefér a pakliba.
Majd tájékoztass minket a fejleményekről!
üdv,
Krisz
Üdvözlünk mindenkit a GitárShop új szakmai fórumán, ahol Lovrek Krisztián (LOVRECK zenekar) fogadja kérdéseitek, gitárokkal és gitározással kapcsolatban. Reméljük sokatok segítségére lesz és sok hasznos info-t, tapasztalatot osztotok meg egymással. Szóval bátran írjatok ha a témában valamilyen kérdésetek van :)