@ADAK (#913): Az nem Fender téma. A stratonál csak annyi van, hogy mivel az ember szerkezete és az akusztika törvényei adottak, a testforma, arányok, ergonómiai megoldások nem szorulnak fejlesztésre.
Az ízülettel meg az van, hogy a klasszikus zenészek kiemelkedő megterhelésnek vannak kitéve. Ezt mindenféle gyógytornával orvosolják, de egyes hangszerek esetében az ergonomikus kialakítás segíthet ezt a megterhelés csökkenteni. Szaxofonosoknál pl a gerincre nehezedő terhelést váltják ki különféle spéci nyaklókkal.
@ADAK (#907): Ó, dehogy nincsenek a Fendernél fejlesztések.Van Rolanddal közösen gyártott gitárjuk, volt egy széria, ahol kis ˝kártyák˝ behelyezésével tudtad a pickup hangzásokat végtelenig variálni, az American Ultrának a nyak felőli testkontúrjai egészen mások...A gitárosoknak nem kell újítás, ha Stratocasteren a Fender név van.A Gibson is próbált mindenfélét a Les Paulokkal, nem kellett az sem.A gond nem itt van ezeknél a gyáraknál, hanem ott, hogy a többi gyártó -és itt a kisebbekre is gondolok- elkezdték felülmúlni őket minőségben.Míg ezek a nagy gyártók már nem hozzák azt a minőséget, amit régen és amit kellene.Mikor megvettem az első PRS SE-met, csak ámultam mennyire jó gitár és sok kinti fórumon a legtöbben azt mondják, hogy az SE-k is ott vannak, minőségben, mint egy Gibson Studio....De ott a Harley Benton is, akik szintén zsenijól összerakott gitárokat kezdtek gyártani mostanság(persze ott nagyobba minőségi szórás az olcsó kategóriában, ebben a Squier és az Epi jobb, de drágább is), igaz, ott is a 100 ezer feletti kategóriában jók a gitárok igazán, vagy Chapman is nagyon jó gitárokat készít, jó áron.Sajnos tudomásul kell venni, hogy a legtöbb gyártó, mint a Fender és a Gibson is, elsősorban már üzleti vállalkozás, nincs már mögötte a szenvedély és a hangszer szeretete.Már nincs mögöttük az alapító.És, mint üzleti vállalkozás, elsősorban a kiadások csökkentése és a bevétel növelése a cél.Véget ért itt is az a kor, mikor a dolgokat azért készítették, hogy jó legyen és maradandó, mint az autóiparban, az elektronikában és sorolhatnánk.
@Flór Gábor (#909): Persze, persze! Minden hasonlat sántít., én is gondolkodtam azon, hogy egyátalán megemlítsem-e!
Én nagyon hiszek az innovációban, ezért unszolnám a Fendert is.
Viszont nagyon érdekes dolgot említesz az izületi problémákkal kapcsolatban. Kérlek fejtsd ki pár mondatban, hiszen nagyon érdekes, gondolom nem csak az én számomra.
@ADAK (#907): Hát, nem igazán találó a példa. A stratocaster az emberi test tulajdonságait (testforma kialakítása), valamint az akusztikai szabályokat (húrhossz, pickupok elrendezése) veszi figyelembe, egy minden szempontból optimális hangszert létrehozva. Nincs új modell, ennek a modellnek a variációi vannak (de ha az ergonómiába nyúlnak bele, az általában rosszul sikerül), vagy valami teljesen más, pl. LP, vagy extrém fazonú hangszerek.
@Molo (#903): A superstrat sokkal megosztóbb, mint a strato forma, nem is annyira kényelmes sok szempontból. A stratocaster olyan, mint a Parker Jotter. Kész. Lehet másmilyet csinálni, meg mindenféle innováció, formatervezés kezdődhet, de amíg az ember formája nem változik, ez a tökéletes.
A hegedű amúgy egy érdekes példa, mert ott nagy szerepe van a klasszikus formák iránti elköteleződésnek. Sógorom brácsás, és készíttetett egy Pellegrina brácsát magának stringsmagazine.com/ . Hát, az csúnya rendesen, viszont az összes ízületi stb. problémát, amit a normál brácsa okozott, kiküszöbölte vele. De rendes harcot kellett vívnia, hogy a maastrichti zenekarban fölvihesse a színpadra.
@domesz77 (#901): A telecaster korántsem tökéletes, sőt, viszont van egy olyan karaktere, ami nincs meg másban, és nem mellesleg van egy komoly legendája, emiatt soha nem fog eltűnni az sem (nem mellesleg a gitárbarkácsolók kedvence, mert a testet nagyon könnyű megcsinálni). Viszont sok kritika érte már elkészülte után is, és a kényelmetlenségei meg hibái (hiányosságai) miatt kezdtek el dolgozni a stratocasteren, és így sikerült ennyire tökéletesre. Cél volt a lehető legjobb eredmény elérése, ezért Fender és Tavares mellett Bill Carson country zenész is besegített (ennek köszönhető a hangszer egyetlen kényelmetlen pontja, a hangerő poti, ami túl közel van a hátsó pickuphoz, így bizonyos játékstílusoknál zavaró lehet, de Carsonnak pont ott volt kényelmes :)).
Ez meg Bill Carson:
@ADAK (#897):A stratocaster forma ergonómiai, anyagfelhasználási és akusztikai szempontból egyaránt tökéletes. Nincs mit fejleszteni rajta. Lehet játszani az anyagokkal, színekkel, szerelvényekkel, de minden egyéb tekintetben a hangszertervezés csúcsdarabja. Nem véletlen, hogy 66 éve töretlen a sikere.
Én úgy látom, hogy a stratocaster gitár már egy idejétmúlt tákolmány! Kizárólag a Fender cég tulajdonosi köre tartja fennt a körülötte kialakított mítoszt, pusztán azért, hogy még tovább tudják éltetni ezt az elavult konstrukciót. Hiába, elmúlt az idő Leo Fender! Az utóbbi évek gyatra törekvései mind hiábavalóak, fejlesztés nulla, meghalt az egész! Innováció nulla, ötlettelen variációk. Vége!