@PRSgitaros (#915): Sajnos ez így van. A Fender (és a Gibson is) iszonyatosan túl van árazva, látszik a használtpiaci értékükön is. A felhasznált anyagok stb. terén bőven jobbak már a kis cégek, és bizony nem ritkán a kidolgozás is eléri a milliós gitárok szintjét.
De a stratocaster, mint forma, örök és tökéletes.
@ADAK (#913): Az nem Fender téma. A stratonál csak annyi van, hogy mivel az ember szerkezete és az akusztika törvényei adottak, a testforma, arányok, ergonómiai megoldások nem szorulnak fejlesztésre.
Az ízülettel meg az van, hogy a klasszikus zenészek kiemelkedő megterhelésnek vannak kitéve. Ezt mindenféle gyógytornával orvosolják, de egyes hangszerek esetében az ergonomikus kialakítás segíthet ezt a megterhelés csökkenteni. Szaxofonosoknál pl a gerincre nehezedő terhelést váltják ki különféle spéci nyaklókkal.
@ADAK (#907): Ó, dehogy nincsenek a Fendernél fejlesztések.Van Rolanddal közösen gyártott gitárjuk, volt egy széria, ahol kis ˝kártyák˝ behelyezésével tudtad a pickup hangzásokat végtelenig variálni, az American Ultrának a nyak felőli testkontúrjai egészen mások...A gitárosoknak nem kell újítás, ha Stratocasteren a Fender név van.A Gibson is próbált mindenfélét a Les Paulokkal, nem kellett az sem.A gond nem itt van ezeknél a gyáraknál, hanem ott, hogy a többi gyártó -és itt a kisebbekre is gondolok- elkezdték felülmúlni őket minőségben.Míg ezek a nagy gyártók már nem hozzák azt a minőséget, amit régen és amit kellene.Mikor megvettem az első PRS SE-met, csak ámultam mennyire jó gitár és sok kinti fórumon a legtöbben azt mondják, hogy az SE-k is ott vannak, minőségben, mint egy Gibson Studio....De ott a Harley Benton is, akik szintén zsenijól összerakott gitárokat kezdtek gyártani mostanság(persze ott nagyobba minőségi szórás az olcsó kategóriában, ebben a Squier és az Epi jobb, de drágább is), igaz, ott is a 100 ezer feletti kategóriában jók a gitárok igazán, vagy Chapman is nagyon jó gitárokat készít, jó áron.Sajnos tudomásul kell venni, hogy a legtöbb gyártó, mint a Fender és a Gibson is, elsősorban már üzleti vállalkozás, nincs már mögötte a szenvedély és a hangszer szeretete.Már nincs mögöttük az alapító.És, mint üzleti vállalkozás, elsősorban a kiadások csökkentése és a bevétel növelése a cél.Véget ért itt is az a kor, mikor a dolgokat azért készítették, hogy jó legyen és maradandó, mint az autóiparban, az elektronikában és sorolhatnánk.
@Flór Gábor (#909): Persze, persze! Minden hasonlat sántít., én is gondolkodtam azon, hogy egyátalán megemlítsem-e!
Én nagyon hiszek az innovációban, ezért unszolnám a Fendert is.
Viszont nagyon érdekes dolgot említesz az izületi problémákkal kapcsolatban. Kérlek fejtsd ki pár mondatban, hiszen nagyon érdekes, gondolom nem csak az én számomra.
@ADAK (#907): Hát, nem igazán találó a példa. A stratocaster az emberi test tulajdonságait (testforma kialakítása), valamint az akusztikai szabályokat (húrhossz, pickupok elrendezése) veszi figyelembe, egy minden szempontból optimális hangszert létrehozva. Nincs új modell, ennek a modellnek a variációi vannak (de ha az ergonómiába nyúlnak bele, az általában rosszul sikerül), vagy valami teljesen más, pl. LP, vagy extrém fazonú hangszerek.
@Molo (#903): A superstrat sokkal megosztóbb, mint a strato forma, nem is annyira kényelmes sok szempontból. A stratocaster olyan, mint a Parker Jotter. Kész. Lehet másmilyet csinálni, meg mindenféle innováció, formatervezés kezdődhet, de amíg az ember formája nem változik, ez a tökéletes.
A hegedű amúgy egy érdekes példa, mert ott nagy szerepe van a klasszikus formák iránti elköteleződésnek. Sógorom brácsás, és készíttetett egy Pellegrina brácsát magának stringsmagazine.com/ . Hát, az csúnya rendesen, viszont az összes ízületi stb. problémát, amit a normál brácsa okozott, kiküszöbölte vele. De rendes harcot kellett vívnia, hogy a maastrichti zenekarban fölvihesse a színpadra.
@domesz77 (#901): A telecaster korántsem tökéletes, sőt, viszont van egy olyan karaktere, ami nincs meg másban, és nem mellesleg van egy komoly legendája, emiatt soha nem fog eltűnni az sem (nem mellesleg a gitárbarkácsolók kedvence, mert a testet nagyon könnyű megcsinálni). Viszont sok kritika érte már elkészülte után is, és a kényelmetlenségei meg hibái (hiányosságai) miatt kezdtek el dolgozni a stratocasteren, és így sikerült ennyire tökéletesre. Cél volt a lehető legjobb eredmény elérése, ezért Fender és Tavares mellett Bill Carson country zenész is besegített (ennek köszönhető a hangszer egyetlen kényelmetlen pontja, a hangerő poti, ami túl közel van a hátsó pickuphoz, így bizonyos játékstílusoknál zavaró lehet, de Carsonnak pont ott volt kényelmes :)).
Ez meg Bill Carson:
@ADAK (#897):A stratocaster forma ergonómiai, anyagfelhasználási és akusztikai szempontból egyaránt tökéletes. Nincs mit fejleszteni rajta. Lehet játszani az anyagokkal, színekkel, szerelvényekkel, de minden egyéb tekintetben a hangszertervezés csúcsdarabja. Nem véletlen, hogy 66 éve töretlen a sikere.