A francia Tina S még tinédzser, de az Internet jóvoltából már az egész világ ismeri. Egyes, YouTube-on közzétett cover felvételeinek nézettsége, meghaladja az eredeti előadó nézettségét.....
Sziasztok. Előttem itt már leírt mindenki mindent ami nekem is eszembe jutott. Mutatok két igazán profi produkciót. Az elsőn a Polyphia zenekar van, profik kétségtelen, de kb annyi érzelem van az arcukon, mint egy elütött macsának, és ez ( szerintem ) rányomja a bélyegét a zenéjükre is. vérprofi, hideg, lelketlen. Itt vannak ők:
A másik formáció Joe Bonamassa és a csapata. szintén profik, de ebben a zenében annyi az élet, hogy még egyszer sem tudtam ülve végignézni, fel kellett ugrani és lég gitározni, mert muszáj volt :) Itt Ők láthatóak: Egy szó mint száz ügyes a Tina nevű hölgy, csak lélek nincs benne sok ( ismét csak szerintem )
na ezen nem lehet sokat segíteni. vagy van benne tűz, vagy nincs. szerintem a technikás játék sok esetben (általánosan értem) ezt a ˝tűzhiányt˝ igyekszik elfedni: nem tud 3 hangot megtölteni tartalommal, akkor legyen inkább 13.
Megmondom őszintén, még egy apró bajom van vele, ezt szintén megírtam neki ( biztos nem olvasta:-) ) : Meglehetősen szenvtelenül játszik, nem érzem a felvételeken a zene iránti szeretetet, a beleélést.... Az amerikaiak egyik üdvöskéje, Desiree Bassett anno szerintem nála gyengébb eresztés volt, és főleg nem kellett volna énekelni-e, de az a lány majd kicsattant az örömtől, az egészségtől a színpadon, és nem mellesleg saját albumokat csinált.....
Nagyon jó lehetőségei vannak a lánynak egyébként. A ˝szakma˝ nyitott felé, van némi hírverés is iránta, úgy néz ki, hogy alázatosan tud dolgozni (ahogy ki vannak gyakorolva a számok és el vannak játszva, az azért nem kis munka), támogató háttér (legalábbis a gitárjait elnézve :D). Szerintem Orianthi is kb így volt, aztán szerencsére sikerül ˝felkapaszkodnia˝ Vai hátán és most Sambora-val szerintem megvetette a lábát a zenei közegben talán hosszabb távon is.
Sokat persze nem tudok róla, de kb így képzelem el. :)
Meg egy lánynak szerintem (ha ez picit szexizmus is :)) inkább nyitva vannak az ajtók, mert rá jobban felfigyelnek az emberek. Tehát ha egy csúnyácska dél koreai srác csinálta volna ezt, akkor annak nem lenne ekkora visszhangja. :)
Szóval remélem, hogy kitör a youtube-ról és látjuk még nagyszínpadon saját zenekarral, saját számokkal. :)
De jó, hogy ezt írtátok! Sok gitáros el van szállva magától, hogy ˝jobban játssza˝ Vait, Satrianit, Wyldeot, Hendrixet stb., mint ők maguk. Csak azt felejtik el, hogy azokat a számokat, riffeket, szólókat stb. valakinek meg is kellett alkotnia... Na ez utóbbi a nem semmi!
Egyetértek Veled, én is ezt javasoltam neki, bár ha az oktatójának, nevelőjének van egy kis esze, ő is az EGO-ja felépítésére ösztönzi a kislányt. Amiket én ismerek tőle, azért azokba sok esetben tett egy kis extrát, de nyilván nem eleget....Ez még valóban csak cover.....
Tényleg ügyes a csaj, csak szerintem egy Petrucci vagy Vai nem azzal tett le valamit az asztalra, hogy sokat gyakorolt, hanem hogy létrehozott egy számot, dalokat szerzett stb. és azt igen magas szinten elő tudja adni, valamint a képességei hatására szinte korlátlan lehetőségei lettek a hangszerén.
Innentől fogva, hogy ő döntően covereket csinál szerintem csak egy szűk gitáros körnek érdekes, aki tudja értékelni, hogy ő is technikailag képes erre-arra.
Ez kb olyan egy nemgitárosnak, hogy ha engem azzal próbálna valaki levenni a lábamról, hogy ˝ugyan a Fermat tételre valaki más már megoldotta a bizonyítást, de le tudom írni most már én is˝. Gratulálok. :)
Jó dolog eljátszani az általunk szeretett számokat hangról hangra, biztos ad egy sikerélményt (és rutinszerzésre is jó, valamint élvezetesebb lesz a gyakorlás), viszont sokkal nagyobb élmény egy saját szám megalkotása és eljátszása közönség előtt. És a saját szám alatt nem azt értem, hogy egy backing track-re felgyújtani a fogólapot és bemutatni, hogy mit tudunk a gitáron. Hanem inkább az, hogy mit tudunk kezdeni ezzel a birtokolt tudással, hogy van-e zeneileg mondandónk. Ezért is izgalmas mondjuk nem megírt alapra játszani, hanem az, ha mi hozunk össze egy számot a doboktól kezdve, szintis csujjogatáson át akár az ének (ha van) dallamáig, esetleg a szöveget is.
Egyébként láttam a csajnak több videóját, de a környezetemben rajtam kívül senkit nem érdekelt és nem kötött le, mert egy laikusnak nem tűnik nehezebbnek eljátszani a For the love of God-ot, mint a Nothing else matters-t. (és egy laikus még többre is értékeli az utóbbit) :)
Szóval gitárosnak nagyon jó (és nem, nem irigylem tőle, azért ebből már kinőttem :D), de zenészként nem tudni, hogy mit tud igazából. Bár az ízlése vitán felül jó. ;)
Eredeti bejegyzés megtekintése
Eredeti bejegyzés: Tényleg ügyes a csaj, csak szerintem egy Petrucci vagy Vai nem azzal tett le valamit az asztalra, hogy sokat gyakorolt, hanem hogy létrehozott egy számot, dalokat szerzett stb. és azt igen magas szinten elő tudja adni, valamint a képességei hatására szinte korlátlan lehetőségei lettek a hangszerén.
Innentől fogva, hogy ő döntően covereket csinál szerintem csak egy szűk gitáros körnek érdekes, aki tudja értékelni, hogy ő is technikailag képes erre-arra.
Ez kb olyan egy nemgitárosnak, hogy ha engem azzal próbálna valaki levenni a lábamról, hogy ˝ugyan a Fermat tételre valaki más már megoldotta a bizonyítást, de le tudom írni most már én is˝. Gratulálok. :)
Jó dolog eljátszani az általunk szeretett számokat hangról hangra, biztos ad egy sikerélményt (és rutinszerzésre is jó, valamint élvezetesebb lesz a gyakorlás), viszont sokkal nagyobb élmény egy saját szám megalkotása és eljátszása közönség előtt. És a saját szám alatt nem azt értem, hogy egy backing track-re felgyújtani a fogólapot és bemutatni, hogy mit tudunk a gitáron. Hanem inkább az, hogy mit tudunk kezdeni ezzel a birtokolt tudással, hogy van-e zeneileg mondandónk. Ezért is izgalmas mondjuk nem megírt alapra játszani, hanem az, ha mi hozunk össze egy számot a doboktól kezdve, szintis csujjogatáson át akár az ének (ha van) dallamáig, esetleg a szöveget is.
Egyébként láttam a csajnak több videóját, de a környezetemben rajtam kívül senkit nem érdekelt és nem kötött le, mert egy laikusnak nem tűnik nehezebbnek eljátszani a For the love of God-ot, mint a Nothing else matters-t. (és egy laikus még többre is értékeli az utóbbit) :)
Deutsch
English
Español
Magyar
Slovenský
Tippi
2016.02.01. 15:02:25Sziasztok. Előttem itt már leírt mindenki mindent ami nekem is eszembe jutott. Mutatok két igazán profi produkciót. Az elsőn a Polyphia zenekar van, profik kétségtelen, de kb annyi érzelem van az arcukon, mint egy elütött macsának, és ez ( szerintem ) rányomja a bélyegét a zenéjükre is. vérprofi, hideg, lelketlen. Itt vannak ők:
A másik formáció Joe Bonamassa és a csapata. szintén profik, de ebben a zenében annyi az élet, hogy még egyszer sem tudtam ülve végignézni, fel kellett ugrani és lég gitározni, mert muszáj volt :) Itt Ők láthatóak: Egy szó mint száz ügyes a Tina nevű hölgy, csak lélek nincs benne sok ( ismét csak szerintem )doqxstudio
2016.01.27. 08:08:09na ezen nem lehet sokat segíteni. vagy van benne tűz, vagy nincs. szerintem a technikás játék sok esetben (általánosan értem) ezt a ˝tűzhiányt˝ igyekszik elfedni: nem tud 3 hangot megtölteni tartalommal, akkor legyen inkább 13.
Kala
2016.01.24. 13:31:52Megmondom őszintén, még egy apró bajom van vele, ezt szintén megírtam neki ( biztos nem olvasta:-) ) : Meglehetősen szenvtelenül játszik, nem érzem a felvételeken a zene iránti szeretetet, a beleélést.... Az amerikaiak egyik üdvöskéje, Desiree Bassett anno szerintem nála gyengébb eresztés volt, és főleg nem kellett volna énekelni-e, de az a lány majd kicsattant az örömtől, az egészségtől a színpadon, és nem mellesleg saját albumokat csinált.....
Pocok
2016.01.24. 13:23:11Nagyon jó lehetőségei vannak a lánynak egyébként. A ˝szakma˝ nyitott felé, van némi hírverés is iránta, úgy néz ki, hogy alázatosan tud dolgozni (ahogy ki vannak gyakorolva a számok és el vannak játszva, az azért nem kis munka), támogató háttér (legalábbis a gitárjait elnézve :D). Szerintem Orianthi is kb így volt, aztán szerencsére sikerül ˝felkapaszkodnia˝ Vai hátán és most Sambora-val szerintem megvetette a lábát a zenei közegben talán hosszabb távon is.
Sokat persze nem tudok róla, de kb így képzelem el. :)
Meg egy lánynak szerintem (ha ez picit szexizmus is :)) inkább nyitva vannak az ajtók, mert rá jobban felfigyelnek az emberek. Tehát ha egy csúnyácska dél koreai srác csinálta volna ezt, akkor annak nem lenne ekkora visszhangja. :)
Szóval remélem, hogy kitör a youtube-ról és látjuk még nagyszínpadon saját zenekarral, saját számokkal. :)
domesz77
2016.01.24. 12:06:55De jó, hogy ezt írtátok! Sok gitáros el van szállva magától, hogy ˝jobban játssza˝ Vait, Satrianit, Wyldeot, Hendrixet stb., mint ők maguk. Csak azt felejtik el, hogy azokat a számokat, riffeket, szólókat stb. valakinek meg is kellett alkotnia... Na ez utóbbi a nem semmi!
Kala
2016.01.24. 11:59:15Egyetértek Veled, én is ezt javasoltam neki, bár ha az oktatójának, nevelőjének van egy kis esze, ő is az EGO-ja felépítésére ösztönzi a kislányt. Amiket én ismerek tőle, azért azokba sok esetben tett egy kis extrát, de nyilván nem eleget....Ez még valóban csak cover.....
Pocok
2016.01.24. 10:37:04Tényleg ügyes a csaj, csak szerintem egy Petrucci vagy Vai nem azzal tett le valamit az asztalra, hogy sokat gyakorolt, hanem hogy létrehozott egy számot, dalokat szerzett stb. és azt igen magas szinten elő tudja adni, valamint a képességei hatására szinte korlátlan lehetőségei lettek a hangszerén.
Innentől fogva, hogy ő döntően covereket csinál szerintem csak egy szűk gitáros körnek érdekes, aki tudja értékelni, hogy ő is technikailag képes erre-arra.
Ez kb olyan egy nemgitárosnak, hogy ha engem azzal próbálna valaki levenni a lábamról, hogy ˝ugyan a Fermat tételre valaki más már megoldotta a bizonyítást, de le tudom írni most már én is˝. Gratulálok. :)
Jó dolog eljátszani az általunk szeretett számokat hangról hangra, biztos ad egy sikerélményt (és rutinszerzésre is jó, valamint élvezetesebb lesz a gyakorlás), viszont sokkal nagyobb élmény egy saját szám megalkotása és eljátszása közönség előtt. És a saját szám alatt nem azt értem, hogy egy backing track-re felgyújtani a fogólapot és bemutatni, hogy mit tudunk a gitáron. Hanem inkább az, hogy mit tudunk kezdeni ezzel a birtokolt tudással, hogy van-e zeneileg mondandónk. Ezért is izgalmas mondjuk nem megírt alapra játszani, hanem az, ha mi hozunk össze egy számot a doboktól kezdve, szintis csujjogatáson át akár az ének (ha van) dallamáig, esetleg a szöveget is.
Egyébként láttam a csajnak több videóját, de a környezetemben rajtam kívül senkit nem érdekelt és nem kötött le, mert egy laikusnak nem tűnik nehezebbnek eljátszani a For the love of God-ot, mint a Nothing else matters-t. (és egy laikus még többre is értékeli az utóbbit) :)
Szóval gitárosnak nagyon jó (és nem, nem irigylem tőle, azért ebből már kinőttem :D), de zenészként nem tudni, hogy mit tud igazából. Bár az ízlése vitán felül jó. ;)
Innentől fogva, hogy ő döntően covereket csinál szerintem csak egy szűk gitáros körnek érdekes, aki tudja értékelni, hogy ő is technikailag képes erre-arra.
Ez kb olyan egy nemgitárosnak, hogy ha engem azzal próbálna valaki levenni a lábamról, hogy ˝ugyan a Fermat tételre valaki más már megoldotta a bizonyítást, de le tudom írni most már én is˝. Gratulálok. :)
Jó dolog eljátszani az általunk szeretett számokat hangról hangra, biztos ad egy sikerélményt (és rutinszerzésre is jó, valamint élvezetesebb lesz a gyakorlás), viszont sokkal nagyobb élmény egy saját szám megalkotása és eljátszása közönség előtt. És a saját szám alatt nem azt értem, hogy egy backing track-re felgyújtani a fogólapot és bemutatni, hogy mit tudunk a gitáron. Hanem inkább az, hogy mit tudunk kezdeni ezzel a birtokolt tudással, hogy van-e zeneileg mondandónk. Ezért is izgalmas mondjuk nem megírt alapra játszani, hanem az, ha mi hozunk össze egy számot a doboktól kezdve, szintis csujjogatáson át akár az ének (ha van) dallamáig, esetleg a szöveget is.
Egyébként láttam a csajnak több videóját, de a környezetemben rajtam kívül senkit nem érdekelt és nem kötött le, mert egy laikusnak nem tűnik nehezebbnek eljátszani a For the love of God-ot, mint a Nothing else matters-t. (és egy laikus még többre is értékeli az utóbbit) :)
Kala
2016.01.24. 06:24:19Megtört a link, talán így jó: www.huffingtonpost.com.au